Kedves olvasóim, barátaim!

A blog bezár, legalábbis itt az nlc-n kicsi lett nekem a hely, ezen oknál fogva elköltöztem.

Ezek után Itt ))))

Várlak Benneteket, öleléssel Lili

 Hát banyek tényleg olyan volt, mintha nem 14 (jesszusmaria) éve dolgoznék ezen a munkahelyen, hanem ma lett volna életem első munkanapja. Hajnal kettőtől már az órát néztem, aztán naná, hogy negyed 7-kor úgy keltem, mint akit fejbevágtak gumikalapáccsal. Kezdésként végigültem egy röpke 2.5 órás értekezletet a költségvetés, infláció, GDP bermuda háromszögben. Aztán meg már repült az idő, fél kettőkor rámszólt a főnök, hogy mostmárakkor tegyem le a seggem, mert baj lesz. Letettem, és aláírtam vagy 600! receptet. Kaptam extrákat, Toffie szelet, habos süti, csoki, szóval sürgően hízásnak fogok indulni, ha ez igy megy tovább. Reggel Szonja a radarjaival megébredt és nem akart dolgozni engedni, hát nem mondom, hogy nem facsarodott össze a szívem. Délben meg nagy bután Bundásom behozta, ahogy jöttek az ebédért, hááát hazafelé végigüvöltötte anyázva az utat, szerintem Bundás nem kevésbé anyázott. Ahogy felöltöztette, bakker azt a pacuhaságot, tisztára mint akit valami szél fújt össze. Három után ahogy hazaértem éppen nagy altatásban voltak, két óra alatt sem jött össze Bundinak, nekem 2 perc volt. Most mindketten alszanak :) Fél óra volt, amíg összepakoltam az atomtámadás maradványait szerte széjjel a lakásban, ez más nem lehetett. Bundás közölte, hogy elszenderedik kicsit, (horkol, mint állat) mert muszáj pihennie, nem egyszerű ez a gyedes lét neki. Azért nem rossz, hogy holnap már péntek, de van egy sanda gyanúm, hogy ennek, most Bundi örül a legjobban. :)

Jham és Zsuci, nincs kakis pelus, gyerek hófehérbe öltöztetve várt itthon, szóval nyuggiii :) Ügyesen ellensúlyozva a hegynyi mosatlan edényt )

 Nyaszóval az úgy volt, hogy betemetett minket a hó, és ezt bizony nem jelképesen és nem virtuálisan értem, cirka 60cm égi áldás alól ástuk ki magunkat, mint a vakondokok. Azt azért hozzá kell tennem, hogy felettébb élveztük a a hóállást, hóember építést, alagutazást vagy fürdést a hóban. Innen üzenem Cuckának, hogy igenis lehetett építeni belőle. Két pöppetnyi probléma volt mindössze, az egyik az, hogy Bundás úgy bevágott a hóba és megfürdetett. hogy ded azt hitte éppen legyilkol és elkezdte  ütni a Zapját. A másikban én voltam a hunyó, ugyanis ismét elhagytam dedet a szánkóról, de olyan sikeresen, hogy észre sem vettem és át is húztam rajta a szánkót. Sokmindent kibír a gyerek na, pl megfogta a kocsmabüfében a konvektort, és fakír az esti fürdésnél vettem észre, hogy van két kis piros csík, hajmosásnál bezzeg üvölt, mint a fába szorult féreg. Egyébként meg mászókorszakát éli, úgyhogy újabb lakásátrendezés van, a leghajmeresztőbb a kisasztal, azon kisszék azon ded, meg se mertem szólalni, nehogy attól zuhanjon le. Nem zuhant, rákapott az izére, mi meg a lábon kihordott infarktusokra.

Ma hajanl hétkor mennem kellett orvosi alkalmasságira, megnéztem a hőmérőt -20 kereken, a könnycseppnek nem volt ideje legördülni az arcomon, félúton megfagyott, szerintem hamarosan sarki rókákkal is találkozunk, mondjuk  a Gömör abc előtt. Dokinéni röhögve ugyan, de alkalmasnak nyilvánított. Átgurultam a tanácsadóba is, végre hallgattunk szívhangot, jaj, de jó érzésé is, nem még mindig hihetetlen, hihetetlen na... A súlyomra marha mód büszke vagyok 23 hét alatt 2.5 kg, főleg úgy, hogy az égegyadta világon semmit nem tettem érte.

Szóval holnap után meló, hááát tegnap kicsit könnyezve mostam ki a mundért, de ha így kell lennie, hát így kell lenni, kicsit talán jót is fog tenni nekem, de már most hiányzik ez a kis prücsök.

 Hát érdekes hétvégénk van, kiskisasszony bekapott valami vírust, igy minimáldiétát tartunk, ma már verte a hűtőt hammáért, de kellett a szigor, tegnap nem volt toppon. Belízingelték ma a keresztanyjáék, fél nyolckor hozták haza, vacsi, tea és már alszik is, kb, mint aki lefutotta a maratont, holnap azé' megkérdezem majd, mit csináltak a kölökkel. :) Holle anyó ma nálunk túlórázott cirka 40cm hó zuhogott le szó szerint és állítólag, holnap is műszakol mifelénk. Vazzeg mit láttam, hókotrót az utcánkban, kb 1 mp-re az ablakból, 70-el, felemelt lapátokkal (!) villogva, hogy lám-lám erre is járok, az idén  2x, az elsőnél az árokban kötöttem ki, hüle Sanyi, a kotróvezető poénnak szánta. 

Nade, miért is felvidító. Nagy gyereknélküliségemben olvasgattam ám blogokat, nem mintha egyébként nem tenném, csak most olyan komótosan, ráérősen, teázgatva, átgondolva. Meg kellett figyelnem, hogy szarban vagyunk, nyakig. Először azt hittem, hogy csak nekünk keverte valaki ilyen morbidul a lapokat, de kattintásról-kattintásra rá kellett jönnöm, hogy mindenkivel van valami, valami rossz, valami depi. Ki besokall és nem ir, kinek a gyerek beteg, kinek betevője nincs,  ki fogyókúrailag bebűnözik, ki gyermeket vár(na), ki a hercegét, kinek az anyja, kinek a pap, kinek a papné. Sok volt nekünk ez a tél, szó szerint sokk. Soha nem éreztem még ilyen hosszúnak én sem, húú ez a január, mint 3 december egyben. Jönnek a problémák máshol is, s mint mindig mindenkinek a sajátja a legfájóbb, legkilátástalanabb, hiszen ott csücsül a közepén.

Blogtársadalom, aki azt mondja nincs, hazudik, hiszen most is jött az ötlet, ébredj, kelj fel, ajándékozzunk, adjunk díjat, fussa körbe a csöppet sem kicsinyke blogvilágot. Naná,  hogy beszállok én is, sőt azt sem érzem most problémának, hogy kreativitásom a kinti hőfokkal vetekszik, erősen mínuszban mozog. Megoldom, meg hát. Hiszen a bloggerek ismét kitaláltak egy léleksimogatót, játék-játék -játék.

• 1. Bárki játszhat, akinek blogja van.
• 2. Az első 3 ember, aki kommentet ír ehhez a bejegyzéshez, saját kézzel készített ajándékot kap.
• 3. Ezt az ajándékot, az elkövetkező 365 napban kell eljuttatni a szerencsés nyerteseknek
  
• 4. Előre kell fizetni úgy, hogy ezt a felhívást közzéteszitek a blogotokban

 Péntek hajnal 4.30, telihold, Északi középhegység, -15fok, vakkantgató vahúrok, horkoló Bundás.

• Anya!!!
• Tessék  kicsim.
• Fáááj.
• Mi fáj?
• Nyunyu.
• Levegyük a pelust?
• Le.
• Szólsz ha pisilni kell jó? Bilibe pisilünk.
• Jó.
• Anya...pisi...

Anya felkel,  pisi a bugyiban,átöltöztet, ismét megkéri dedet, szóljon ha pisilni kell. a komplett öltözést lejátszuk még1x.

• Szonja alvás.
• Anya ,kéjem kaka..(kakaó) és mimi (minimax)

Megcsináltam, megissza,miután megértetem vele, hogy hajnalban nincs Minimax. elaludni látszik, én is. Hirtelen felugrik:

• Jujujujuuuujjjj kaka,
  
• Várj hozom a bilit. B+ Bundi telepakoltad a bilit játékkal.

Kapom az áldást a tenyerembe, gatyájába, közben jujgat, Fürdés, már világosodik, fél hét, mosogép duruzsol, alvás nuku.. Bundi tőlünk mindezt 10 cm-re horkolta végig. 9-kor ébred, mi deddel mesét olvasunk.

• Jól aludtatok csajok?

Nincs válasz, csak durcin néz rá 2 arc s villog 4 kék szem. :)

 Hát kissé, hogy is mondjam olyan izé nálunk a hangulat tegnap óta, apa mérgezett egér módjára pánikol és néha bizony el kellene neki egy talicska Andaxin. Tegnap ugyanis kiderült, hogy 99%-os valószínűséggel jövő csütörtöktől újra felhúzom a fehér gúnyát. Nem, nem hógolyó leszek a farsangon, senem hentes, hanem belépek az újra dolgozom programba. Tudom, hogy a fehér kövérít, de jelen állapotomban most az a legégetőbb problémám, hogy bármibe beleférjek, ami fehér és nem a liszteszsák névre hallgat. Az 1% tulajdonképpen az orvosi alkalmasságom, de remélem ezzel nem lesz gond, rendes a céges dokink. Azt persze gondolom nem kell ecsetelnem, hogy nem karrierista mivoltom miatt húzom fel a mundért, hanem aljas anyagi indokok vezérelnek. Nem mondom, hogy nem hezitáltam sokat, de nagyon kell a pénz, így próbálom a pozitív oldalát nézni, csak 3 hónapról van szó, valamint biztosan jót tesz nekem egy kis  "más" világ, gy újult erővel vághatok majd bele a kishugival való babázásba. Szonja szempontjából biztosan jó lesz, hogy kicsit nem lát, amolyan felkészítő ez arra, amikor majd eltűnök pár napra és egy üvöltő csomaggal térek haza. Bundi, nos be nem vallaná, de oltárira be van szarva. Tegnap beszélgettük, hogy mettől-meddig dolgozzam és mondtam, hogy mi lenne h 4 napig du 4-ig és mondjuk pénteken hamarabb hazajönnék, hát sokkot kapott, gy marad a 7-15 intervallum. Egyre többet látom, hogy maga elé réved és vakarja a fejét. Ma és tegnap ügyintézni voltam, ők  pedig itthon, ennek örömére kiskisasszony beette apját, gy 6 db!!!!mandarint 2dl tejjel öblített le, előírt fosás. Ma arra jöttem be, hogy Bundi épp magyarázza dednek az új napirendet, miszerint jövő héttől kizárólag hét előtt és három után lehet kakálni :)Ded meg lelkesen eregette illatait a pelenkázón, azt nem mondanám, hogy bólogatott. Szóval szegény Bundikám halántékon deresedik, de nekem így is bejön, azért bekameráznám a kispapának a kérót, lenne min derülnöm...káröröm és ?...:)

Ded don Corneole sapkájában, naná, hogy az asztal tetején

 Tegnap esti dedpancsolás közben, kisebb dagály keletkezett, ami feltünt nekünk. Ded soha nem volt egy egyszálbél, bordakocogtató egyed, de most látványra elszaladt vele a mérleg nyelve. Konkrétan a hátán is hurkák fodrozódnak. Gondoltam  fürdés után mérlegeljük a valóságot. Nem kicsit esett le az állunk, amikor a csupasz kishölgy kerek 14kg-t nyomott. Azonnal megnéztem mikor voltunk utóljára mérlegelésen, október végén, azóta magára tapasztott 2kg bébihájat. Namármost, bőszen tologatja ki pocakját, rá még nem jellemzőek a drasztikus fogyókurák és az anorexiára való hajlam és lehet túl nagy feneket (höhö) kertek a dolognak, de ded karcsúsitáson vesz részt, nem kevésbé erotikusan gömbölyödő szüleivel együtt. Bundi mentette a menthetőt miután ded 2x is rottyantott a mérés után, de én villogtattam a kiguglizott táblázatot miszerint 14 kg az ő esetében valóban a felső határ. Tény túl sok kenyeret és tésztát eszünk, és bizony voltak nekem nem kis önértékelési problémáim sihederként súlyomból, mert biza az álomhatáros 50kg, engem már 6.-ban utólért, eme eset kapcsán gimibe már nyári fogyókúra után mentem. Szóval ma reggel rohadt dögként feleadag kenyeret kapott, erre besztrájkolt délben és nem kellett az ebéd, csak a süti ment volna, azt meg csak 1 szeletet adtam. Alvásgondján enyhítendő, emésztést elősegítendő sétára indultunk, nem mondom meg hova kívántam a sziesztám helyett, de hazaérve ded rögtön hátast dobott és 10mp szintidő alatt elaludt. Ne értsetek félre, nem fogok kalóriákat számlálni, csak szeretném, ha egészséges (testi-lelki)  ember lenne. Nagyon sokat nőtt is az utóbbi időben, biztos, hogy most a tél és ünnepek miatt is többet evett, sőt már tudatosan választja ki mi az ami fogára való és mi az amit nem szeretne megenni, nem tömöm édességgel sem megeszem előle, egyszerűen ilyen kis ducigéneket örökölt mint mi, odafigyelőbb leszek, az ő érdekében és szerintem ez így helyes vagy túlreagálom?

Legújabb hobbi, Szonja énekel

 Szent elhatározásra jutottam, nem veszem fel többet a telefonomat. Az elmúlt napokban nonstop rosszabbnál-rosszabb híreket kaptam, mindegyiknek az így is lyukas pénztárcám látja kárát, szóval nem és nem és ne is erőlködj. Anno Szonjával már akkora pocakom volt, hogy nem hagytak vezetni tanulni, így a kreszig jutottam, igenám, de lejárt az erre fordítható két év. Most mindenfelé nagy levelezésben vagyok, így írtam a közlekedési felügyeletnek is. Tegnap hívott egy magas barna hang, hogy megkapta a léccilécci adj még időt nekem levelem. Kaptam fél évet, jham, de arra, hogy újból letehessem a kreszvizsgát, ha nem mehetek mégegyszer tanfolyásra is. Asszongya jó lesz-e így, jham, frankó. Rá 10 percre hívott a főnöknőm, és ezzel a mondattal indított, hogy beleköptek a levesünkbe, ühüm őfőpolgármestersége nem akar visszavenni most arra a pár hónapra dolgozni, mert ez nem szokás, ő meg a szokások rabja, azért ezt még én sem veszem be leülök még vele beszélgetni. Hívott a kedvenc bankom, itt már majdnem vinnyogtam, záróegyenlegem mínuszba lendült hitelügyileg, megkérnének, toljam be a képem és fizessek, höhö. Újabb telefon, biztosító, életbiztosítás zárolva, mert nem árultam el, hogy terhes vagyok...mi van????eléggé nehéz lenne rejtegetni. Töltsünk ki eü nyilatkozatot, megnéztem a nyilatkozatot, még a bugyim masnijának színét is kérik...első kérdés, mennyi az ön vérnyomása most.... vazzeg 220/120, így ezt olvasva. Na ezek után odaadtam dednek a telefonom játszani, aki csak lesett, mert ez egyébként tabu nála. Ma felforgattam a lakást, ded segített, szétszedtünk mindent, ki szeretném szoktatni a kiságyból erre ma egész nap abban játszott. Jöttek ma számlák, biza majd ki folytak a ládikából, emelték Bundi gyedét 2900 pénzzel, bruttóban, és ennek örüljünk?!Jött telefonszámla is, kiakadtam. Meggyújtottam a kedvenc illatgyertyám, úgyhogy mától füstjelekkel kommunikálok. Relax van, meg mantra, nem vonzom be a rosszat, nem vonzom be a rosszat...Ki a pitsa monda, hogy 2010 jobb lesz???..Lélegezz mélyeket ki és be....ki és be......Nem nem úgy, mint egy dühöngő bika...:) Csokiiti akarok az idegeimre , de izibe!:)

 Na az elmúlt napokról kb ez jutott eszembe, olyan kis akciókat nyomott elsőszülöttünk. Hja kérem zajlik az élet, szó szerint. Zanzásítva az események.Szombat este  vendégeink voltak a három kislány  a szomszédból és a szüleik Legkisebbikük a dackorszak közepén, minden 2. szava "Nemáááá". Szerintetek mit hallunk azóta, dede Nemánemánemnemá végtelenítve, mindenre kiterjedően. Még aznap este vacsora után észrevettük, hogy ded arcán olyan elváltozás van, mint a tűzfolt, a szája körül, szabálytalan alakzatban. Kapott Fenistilt elmúlt. Reggelinél elvettem tőle a paprikát, szalámit, csak vajas kenyeret kapott sajttal.5 perc múlva ua a tünet, mint este. Akkor már fújtam a csípje meg a kakast, ded meg már a nyakán lévő kiütéseket vakargatta bolhás kutya módra. Aztán barátnőm kiötölte, hogy nem-e lehet a vaj, na banyek erre nem gondoltam. Hülyeanya tutira akart menni, bekentem gyerek arcát vajjal, 5 perc bingó, piros folt jelen. Vagyis a bőréhez hozzáért a harmónikus margarin és rögtön jött foltbarátunk. Nade, ezzel nincs megoldva a problematika, mert ugyan nem vajazunk deddel, de a nyakán körbe 10-15 db szúnyogcsípésszerű kiütés, ami viszket, Fenistil csepp és gél hatására némelyik halványodik, de szerintem (Bundi szerint nem) jött 1-2 új is. Kérdésem: Mi a búbánatos bizbasssz lehet, vaj utóhatás-e, kiguglizni nem tudtam semmit, háziorvos szerint várjunk még a Fenistil hatására. Szóval nagyon-nagyon szívesen várok minden korszakalkotó ötletet ezügyben, mert nekem minden lehetséges bőrbetegséget sikerült kizárnom ezügyben valami alternatíva miatt.

Ded továbbra sem alszik délben, ennek örömére vagy extranyűgös este, vagy bekómál fél nyolckor vagy semmisejó állapotban leledzik. Leginkább szülőamyja is eme állapotban leledzik az elmúlt napokban. Pocaklakó kicsilányka, leginkább a ház oldalát rugdossa, szigorúan akkor, amikor ahogy most is, nővérkéje postamaci módjára lefejeli a szülői ágy paplanát és alszik, és esetlegesen anyja is pihenne.

Ma új szankciót vezettünk be dackorszakellenes fegyelmező módra. Ami a sarokbaállítás. Nem, nincs kukoricán térdepelés, csak fal felé fordulás és csendes elmélyülés, amíg nem jön (ny)anya és fel nem oldoz, akkor jön a katarzis, összeborulás, megbocsájtás, ígéret, hogy többet ilyet soha- ded részéről. Nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki működik.

Hogy mennyire vagyok kómás, ma reggel jött ded és kristálytisztán közölte, hogy :"Anya kakálni kell." Csak lestem és 4x visszakérdeztem, mert olyan szépen mondta. Ismételte de nekem csak a kristálytiszta csengés jutott el a zagyamig, a tartalom nem. Amikor ded már farpofát fogva, indiánszökkenéssel jujujujugatott, na akkor eszméltem, de már késő volt. Igen így esett meg, hogy reggel kilenckor mi már fürödtünk, mert dednek sikerült jóanyja miatt barnacsimmát alkotni, az alvóstipegőn belül. Azóta reffes vagyok, ezt abból gondolom, hogy apja már felavanzsált apucivá, én maradtam anya.

Húú mai regény vége, még egy számomra fontos információ, miszerint ded megtanult ragozni....jóvanna, nekem fontos infó, én mondtam! :)

 A 21 az nálunk nyerő szám, hiszen csibe ma már 21 hónapos. Persze ez tényleg úgy van, hogy még alig született meg, az első találkozásunk még annyira közeli és mégis hamarosan már a 2. gyertyát fújhatja el a szülinapi tortáján. Aztán itt a másik 21. a kicsi lány a pocakomban a ki szintén  21-es, hiszen 21. hete dobog pici szíve az enyém alatt. Kicsi elegem van már ebből a szutyok időből, gondolom ettől vagyok  ingerlékenyebb, mondjuk foghatjuk a hormonokra is. Nem tudom mi van, de iszonyatos alvásigénnyel leledzem, esténként rendszerint hamarabb elalszom min a ded és reggelente ő nyitogatja a szemem, vagy puszilgat a macijával, mikor mivel. Hihetetlen ütemben fejlődik, úgy testileg, mint lelkileg, érzelmileg. Lassan átváltunk a 92-es méretre felsőkből is, cipőben 22-es és sorolhatnám még. Számomra mégis sokkal fontosabb az az érzelmi-értelmi fejlődés, amin keresztülmegy. Sokan kérdezték, tudom-e szakmai szemmel nézni Szonját. Hát nem, nagyon nem, ugyanis nem lehet attól elvonatkoztatni, hogy ő a lányom, a húsom, a vérem, egy darab belőlem. Hihetetlen részese lenni annak, ahogy alakul ki a személyisége, ahogy egyre inkább manipulál, ahogy partner a beszélgetésekben, ahogy gyűjti az ionformációkat, ahogy gyöngyözve kacag, ahogy alszik mellettem és én persze nem bírom ki, hogy ne puszilgassam.:) 21 hónappal ezelőtt még nem is sejtettem, mennyit formálhat rajtam egy kis ember, mennyi mindenre tanít. Legfőképpen türelemre, odafigyelésre, odafordulásra. Nem tudtam milyen lesz az élet vele, mint, ahogy még azt sem tudom biztosan milyen lesz ha már itt lesz a kishúga is. Csodás 21 hónap áll mögöttünk, köszönöm, hogy részese lehetek az életének, hogy megmutatja nekem a világot az ő szemével,hogy annyira várja a kistesót, mint a szülei, hogy csacsog és csacsog és csacsog...:)

 Bundásra és rám abszolúte jellemző, ama bizonyos ellenétek vonzzák egymást  kategória. 16. éve (jesszus) vagyunk együtt és gyakorlatilag mindenben a szöges ellentétei vagyunk egymásnak, már ami a kultúrát illeti. Én falom a könyveket, jó most már azért kevesebb időm van rá, de anno szerintem én voltam az egyetlen aki az összes kötelezőt az utolsó betűig kiolvasta. Ő ellenben ha valamit nagyon muszáj, azt felolvastatja magának egy olvasóprogrammal. Megrögzött sci-fi rajongó, míg én a velős mondanivalójú  filmeket szeretem, pl Angyalok városa, Philadelphia, és hasonlók.Utálja a mozit, mert otthon a dvd előtt, sokkal jobb, én pedig mozi és színházrajongó vagyok. Zenében nála csakis a kőkemény Metál jöhet szóba, amíg nálam mondjuk Kövi Szabolcs is. Múzeum és kiállítás nála szóba sem jöhet, nekem pedig mindent meg kell nézni. Kíváncsian vártuk hát, hogy eme területen kire üt majd csemeténk. Nem leplezett felhőtlen örömmel konstatáltam, hogy rám. A csecsemőkori szó szerinti könyvfalást felváltotta az igazi könyvszeretet. Leosztotta a kiscsaj a szerepeket, hiába próbálkozik apa, neki csak a háton lovaglás és kutyázás jut, anyának meg a könyvek. Boldogan szedtem hát elő gyermekkorom nagy kedvenceit és vonzottam be csibét, mint macit a málnásba. Újraéltem azokat a perceket, amikor nagymamámmal, akitől könyvszeretetem örököltem, bebújtunk a tiszta szobába a dunyha alá és csilingelő hangon mesélt. Kislány buksimban pedig megjelent midig Andersen Hétszínvirág meséje és bőszen hittem abban, hogy nekem is teljesíti kívánságaim, csodás tájakra jutottam el a mesék által. Szonja már a XXI. század gyermeke és korából kifolyólag, őt még a mesék képi világa köti le igazán. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen picurinak már vannak kedvencei, mégis mindig 3 könyv kerül elő ha rá bízom a választást. Az sem véletlen szerintem, hogy mindhárom könyvet kapta, 3 olyan embertől, akiket mindketten nagyon szeretünk. A könyvek gyönyörűek, tanítóak, játékra ösztönzőek, kedves történetekkel igazi ajándékok a hétköznapokon. Így bátran merem ajánlani nektek, mindhármat, a Hóember Karácsonyának egyik oldalát próbáltam külön is lefotózni Nektek. Az internet világában háttérbe szorultak a könyvek, az illata, a varázsa, a magában hordozott tudás és múlt, ha mi nem tanítjuk meg gyermekeinket a könyvek szeretetére, bizony a nélkül sárgulnak be a lapok, hogy bárki is felütné őket. Mi már szeretjük a könyveket és mindent megteszek érte, hogy ez így is maradjon.

 Nem erőltetjük a bili témát, ez az imént történt és muszáj megörökíteni. Szonja futkos egy bodyban, szeret meztelenkedni és már volt egy becsorgatós verzió, így lekerült a pelus. Aztán szól, hogy kaka, én meg mondom, hogy akkor szaladjunk a bilihez. Szonja egy mozdulattal felkapja a cuccost a lamináltról,(nem láttam, hogy már megvolt az akció)rohan a bilihez és beledobja, csak úgy koppan, majd tejbetök vigyorral macibarna kézzel,  megtapsolja magát. Mi meg dicsérünk, röhögünk és örömködünk...aztán megetetjük klotyómanót. Elviekben megvan a kaka, csak az utat kell lerövidíteni.:)

Jham és mit találtam egy trón, potom 8000, ész megáll!:)

 Bár az én kis fürtöcském egy imádni való kölyök, de olykor-olykor, na jó nem is olykor-olykor, hanem bizony már nap szinten kijön belőle a kisördög. Ez leginkább a sétáinkat jellemzi, ergo vagy nem arra akar menni amerre én vagy nem ott, ahol én. Ebből aztán nem kis nézeteltéréseink támadnak, mert bizony hatásos eszközt kapott ki  a tarsolyából, ugyanis megy a helybetopi a sakálvokál és az úristenemberekegy szadistaazanyámsegítsetek arc. Ma pl azon tört ki a balhé, hogy elejtette az éppen félig csócsált banánt és nem értette meg vagy nem akarta megérteni, hogy a sáros vizesárokból már nem kellene kienni. Ennek örömére éhező makimajomként üvöltve jöttünk haza, mások nem kis derültségére. Amikor éppen valamiért haragban vagyunk, ergo nem alvás, akkor megpróbálok nem engedni a 48-ból. Sajnos a kis imposztor azonban, nagyon is rájött arra, hogyan lehet a humorral oldani a feszültséget, így ma pl akkor robbant ki belőlem a nevetés, amikor szagolgatta az apja lábfejét, eltorzult arccal pfújogva. Azért sokszor túllő  a célon és nagyon kategorikusan rá tudja vágni egy-egy kérdésre vagy kijelentésre, hogy nem. Csúszunk befelé a dackorszakba és igen hazudnék ha azt mondanám, hogy nem remeg a lábam, ha arra gondolok, hogy akkor leszünk a közepén, amikor majd egy újszülött és részese lesz már mindennapjainknak. Közben meg látom, ahogy mórikálja magát és ilyenkor még a hosszú 2 perces haragom is elfelejtem...ördögszarvak és angyalszárnyak ide vagy oda:)

Anya munkahelyén

Ááá komolyan mondom, vannak olyan napok, amikor az emberre extrán rájár a rúd. Ilyen ez a mai is. Lehet már reggel fel se kellett volna kelnem, ennek ellenére fél 9-re várt a fogorvos, igazi jó kis délelőtti matiné program. Előtte még Bundást átküldtem  a boltba, ahonnan nem ért vissza időben, mert sokan voltak. 1/4 órát késtem, ami éppen elég volt ahhoz, hogy mindenki elém kerüljön. Az már csak hab a tortán, hogy szakadó havas esőben mentem és csak akkor vettem észre, hogy lyukas a cipőm, amikor átázott. Kotortam egy könyvet a feneketlen táskámban elütni az időt és találtam két kockaélesztőt a táskám alján :DDD fogalmam sincs mióta hurcolásztam magammal. Azért megnéztem volna a takarítónéni arcát, amikor borítja ki a kukát, zsepi-zsepi-élesztő-zsepi-zsepi :) Aztán meg szóba elegyedett velem egy nő, az a tipikus akit nem lehet lerázni, beszélgetni kedvem meg mínusz szinten. Cirka 1.5 óra után kerültem sorra, asszongya a doki, az első 3-t tömni kell, 5000ft, csak lesek, darabja 5000 vazzeg. Hát kissé pironkodva, most csak egy tömést kértem. Igen fizetnem kellett, sztk rendelőben, terhesen, előre az úton fogatlan Magyarország. Dúlifuliként értem haza, zsibbadó, fájó arccal, zúgó fejjel és éhesen. Ded átvéve nyafirkolásom, hisztikriszti volt, amolyan semmisejó állapotba, 4-kor még bőszen brummogott alvás helyett. Aztán apjukkal is összerúgtam a port, aki idegességében jól bevágott egy ajtót, mivel ded ilyet még soha nem tapasztalt jól elkezdett sírni, meg én is, aztán elaludt, de egyszer már sírva ébredt. Bundit jól kiosztottam, aki behúzta fülét- fa..-kát, elkezdett Gyökereket nézni, dvd-ről,(noormális???) naná, hogy horkol és ded is, nekem meg sajog az 5000-es fogam. Semmisejó nap van ma...pedig úgy elterveztem, hogy ma sokmindenről fogok itten sziporkázni szívem. Arról pl. hogy a kiskisasszony beszéde beindult mint a motolla, szépen és tisztán ejti a szavakat, sőt elkezdte összekapcsolni itt van, gyere apa, stb. A maradék 20% szerintem halandzsa, vagy droid nyelv,  kedvencem a dzsidzsá, ez lenne a vigyázz, vagy el az útból, mire megértettem, össze-vissza taszigált és kiabálta folyamatosan. A másik, hogy nézegettünk egy mesekönyvet, kértem mutassa meg, hol a hóember orra, erre rámutat a hóember melletti órára:) Azt se rögtön értettem, hogy nála az  orra=óra. Ááááá nem forog az agyam ma...

Na mindegy, ez már egy ilyen elbaltázott nap, azt hiszem alszok én is rá egyet...

 Félidő, mint a focimeccsen, mondjuk a labda meg van hozzá :)Kicsi lány 20 hete költözött be a pocakomba. Hihetetlen, jó-jó tudom, hogy mindig ezzel jövök, de ha egyszer tényleg így van.:) Csak nekem furcsa, hogy így s lehet, hogy nem kell hőmérő, injekciók, peteérés, uh, ésatöbbi, ésatöbbi. Annyira más ez a másállapot mint Szonjával és nem csak a gigahas miatt. Kicsi Kyra rejtőzködik néha-néha egy erőteljesebb rúgással jelez, aztán este amikor csend és nyugalom van, testvére is kiosztotta a pocakpuszikat, ő is belecsap a boogieba, mindaddig amíg fel nem veszem az oldatfekvős alvópózt. Szoros szimbiózisban élünk, bár koránt sincs annyi időm a befelé fordulásra, mint az előző várandósságomnál. Mégis valahogy sokkal nyugodtabb ez, bennem van már a második gyerek rutinja, az első gyerekkel edzett idő. Az pedig ahogyan a kicsi lány beköltözött tényleg maga volt a csoda. Elszaladt ez a 20 hét, és tudom, hogy el fog szaladni az ezután következő 20 is, aztán csak azt veszem észre, hogy egyel több a létszám:) Úgy hozta az élet, hogy a Szonjával egyidősek fórumán, most jópáran együtt várjuk a kistesót, sőt van aki már meg is szült, úgyhogy most egymást paráztatjuk és jókat röhögünk, mert közben persze mindannyian tudjuk, hogy minden gyerek más és más és minden születendő gyerek is más és más lesz. Nem ringatom magam álmokban, lesznek álmatlan éjszakáink, nehéz meccseink. Egyet viszont tudok, ha prücsök, csak feleannyira fogja kistesót szeretni, amikor megszületik, mint most, már minden rendben lesz. Mi a két felnőtt elérzékenyülve nézzük, amint elsőszülöttünk játék közben odaszalad, megpuszilja a hasam és közli Tesss szeret...(tesó szeretlek). Sok-sok nehézséggel küzdünk, sokan még azt is a szememre vetették, hogy merek vállalni második gyereket,egynek kell megadni mindent. Aztán megvilágosodtam, azért jött most a második gyermek, mert most kellett jönnie, hogy hitet, erőt adjon nekünk, és azt hiszem, Szonjának azzal adhatok meg MINDENt, hogy testvére születik, hogy nem lesz egyedül, hogy a mi kis palántáink életre szóló karót kapnak egymásból-egymásnak....

Képzönge: A 20 hetes pocakfotón itt-ott látszik a hajam, tegnap hajkiegyenesítővel mostam és pakolást is ilyet kapott, az eredmény dugóhúzó, ennyit ér. Úgyhogy Hencsikém ha Zitatündér meggyógyult a kezeid közé adom magam. A második képen pedig ded hallgatózik a pocakban és be szeretné adni a macit a tesójának :)

"Az életünk olyan, mint a patakok: mind ugyanabba a folyóba folynak, bármilyen mennyország áll is előttünk a ködben a vízesések alatt. Drága barátom, csukd be a szemed, és engedd, hogy a víz hazavigyen!!"

 Lehet, hogy az ominózus dalban ő volt a fő hajszobrász, de én ma már csak dünnyögöm eme  nótát. Ugyanis hirtelen felindulásból úgy döntöttem, hogy ded és én megszabadulunk hajkoronánktól. Én kb. úgy nézek ki, mint irokéz indián lsd Ördögh Nóri, csillag születik, tegnap este ehhez már illő arcfestést is beszereztem a kozmetikusnál, aki jelzem 2db házzal lakik feljebb és szépítkezés céljából szeptemberben látott. Nade ugorgyunk vissza a hajtémára, komplett fecskefamília költözhetne bele, a melegebb vidékre költözés helyett. Eltünt a beszerzett hajkefém, valószínűleg dedmancs van a dologban, de erre nem foghatom a rasztásodásom kezdetét, mert beszereztem egyet. Jobb ötletem nincs, Bundira kentem, ugyanis ő szokta kifésülni hajmosás után, ami cirka 1 órát és extrém erős idegzetet vesz igénybe. Tegnap és tegnapelőtt nem ért rá, "sürgős" tennivalói miatt. Emiatt olyan pipa lettem, hogy ma deddel kikötöttünk egy fodrászüzletben. Ugyanis azt hittem, hogy ded minimum 2 éves koráig csupikopi lesz, de az elmúlt időszakban igencsak beindult. Van kb 328 forgója és kb 4cm-es haja, ami ezerfelé göndörödik, apai és anyai örökség, amire mindenki irígy, de szerintem Pumuklifejű Szonja nem annyira és nemsokára vége a mindent lehajazó sapkaszezonnak.

A láthatóan kezdő kiscsaj, amikor kérdezte, hogy kinek lesz vágás, nem kicsit akadt ki, amikor mondtam, hogy mindkettőnknek.  perc után vert seregként hagytuk el az üzletet, dedért azért nem vágta le, mert szerinte édes és szép és nehogymá', az enyémet meg azért, mert szerinte hétfőn visszamennék és vissza akarnám csinálni az egészet. Szóval, így maradtunk, mint Katiba a gyerek. Erről az utolsó hajvágásos akcióm jut eszembe, amikor még jelzem Bundi ződ Ladával villogott, szóval nem tegnap volt és jöttem haza suliból, hirtelen felindulásból beugrottam a fodrászhoz,hazaérvén, Bundi derékig a motorháztetőben, beköszönök, Jónapot... Felnéz: "Kezitcsólkoolom..... Te hülye vagy????" Khmmm, a derékig érő göndör barna hajam,  20cm-es, vasalt és vörös. Hites uram akkor biztos volt benne, hogy soha többet nem nő meg. Naszóval ez a mai hajcihőnk így alakult, úgyhogy most már kénytelen leszek hajat mosni, amit kb annyira szeretek, mint elsőszülöttem... na ok én nem ordítok...csak a fésülésnél :) A képek csak a HAJ (JJJ) kedvéért.

 Tudom-tudom nem vagyok túl sokszínű mostanában blogügyileg, dehát most mit csináljak ha /pillanat ez a legégetőbb problémám. Igen, nyugodtan nyithatjátok meg a blogom, azzal a sóhajjal, hogy banyek, megnézem már megint mi a sz@rt írt ez a bige az altatásról. Mivel már saját magamtól is rendesen kivagyok, így reggel higgadtan keltem és eldöntöttem nem húzom fel ma magam semmin. Legjobb megoldásnak Bundit hátba támadva azt választottam, hogy 13h-kor, nekem sürgősen el kell mennem a postára és a zöldségeshez, mert halaszthatatlan kuponfeladás és narancsvásárlás van, és azt csakis délután egykor lehet abszolválni. Mire Bundinak leesett a tantusz két villa káposztás tészta között, én már elegánsan pát intettem az ajtóból. Nagyon igyekezve (höhö) fél háromkor nagy óvatosan nyitom az ajtót, Bundi a nagy macival édeskettesben a takaró alatt, Szonja meg éppen a konyhaszekrényt pakolta ki. Bundi feje fölött kissé gomolygott a düh füstje. Itt én estem csapdába ugyanis 10 perc múlva közölte, hogy mostmárisazonnal le kell mennie kandallófáért, ühüm még mindig ott van. Altatás naná, hogy megint én. Taktikát váltottam. Kikapcsoltam mindent és 15.35-kor lefeküdtem a macival (nem úgy és nem olyan macival), becsuktam a szemem és megfogadtam, hogy semmin, de semmin nem akadok ki és nem szólok dedre, na ok, leszámítva, konyhakéses, gázos extrém téma. (Extrém=ded sérül, szülőt lecsukják.)

• 15:37.. ded nyííg, láthatóan fáradt nyűgös, közben hintakacsázik
  
• 15:39 motorozik
• 15:43 jön és nyitogatja ki a szemem
• 15:47 előhozza az orrszívót  és megpróbálja feldugni az orromba
• 15:48 szétszór egy 100as zsebit a nappaliban
• 15:50 veri a hűtőszekrényt
• 15:52 rajzkrétát akar a számba dugni és hangos cöcövel lovagol rajtam
• 15:53 még mindig bírom röhögés nélkül
• 15:55 beborít mesekönyvekkel, ezt duploval díszíti
• 15:57 lefekszik mellém
• 15:59 tadadadam, elalszik, dedede bizony.

 Azt hiszem kell nekem valami sárkányfű, vagy citromfűtea, vagy minimum egy gumikalapács. A kód neve Szonja, bizonyám, aki antialvó, hisztigép. Nem nagyon tudunk vele mit kezdeni, rendben van, hogy ez még csak a 3. nap, de már eléggé jégkorszakosan tikkel a szemem. Nem alszik, addig amíg össze nem esik, ami általában délután 4-5. ühüm, azt már nem kell mondanom, hogy este mikor fekszik le, hát nem a tyúkokkal, sokkal inkább a baglyokkal. Igen, amikor már semmi sem segít csak a 2563x való visszapakolás a kiságyba, akkor már kivagyok, és nem vagyok nőies, sőőőt elszégyellem magam, hogy ennyire ki tudok fordulni magamból. Nem már nem röhögök Bundin sem és igen, ilyenkor elgondolkozom, hogy fogok bírni kettővel, ha egyel sem megy. Szar érzés na...

Ráadásul vannak ám más hírek is, holnap mennem kell a főnökhöz, nagyon úgy néz ki, február 4.-én munkába állok, nem mondom hova kívánom most ezt az egészet. Osztottunk-szoroztunk muszáj, hurrá 60%-os táppénz. A kollégák meg várnak vissza, nem tudom miért várják tőlem a világmegváltást, csendben elgurulgatok majd ide-oda, legalábbis eddig ez a terv, szerintem a főnököm másképp gondolja... szerintem.

Kedden voltam megint tanácsadáson, mint aki ezért is napibért kap, híztam is már 80dkg-t, 19 hét alatt,meg 3/4-ig betelt már a kiskönyvem,  höhö, azért májusban már nem terjesztem a kilógyarapodásom számát. Meglett az ismételt afp leletem, most érdekes mód 1 nap alatt és jó, hiába no ez a labor igazi gordiuszi csomó, nem én leszek az, aki kibogozza. Ezt mondjuk kihangsúlyoztam az eüs kolléganőknek és a háziorvosomnak is. A vigyorukból megítélve, ők sem lesznek azok.

Szóval ezek mennek, meg a bárányfelhők, meg én, kisütöm a bedagasztott lángost, pááá.....:)

 Az a helyzet,hogy én nem kicsit vigyorgok itt a gép előtt, ugyanis Bundi éppen 36589. eszközét veti be, arra, hogy csemetéje elaludjon. 2 órája próbálkozik, és annyit ért el, hogy már síkegytiszta ideg, ded meg rohangászik körbe-körbe. Az igazi ok, Szonja még mindig cicivel alszik el délben, összebújunk cici és elalszik, ilyenkor 2-2.5 órát durmol egyhuzamban. Sajnos eljutottunk oda, hogy jó ideje már csak az egyik cicimből szopizik, ezért az az utóbbi időben elkezdett nagyon fájni, mégsem ez volt a fő ok, hanem, hogy kisebb méhösszehúzódásokat észleltem szoptatás közben. Így a családi kupaktanács úgy döntött, hogy 21 hónap után abbahagyom a szoptatást, gondolva a kistesóra. Nemkis meccset futunk ma, volt már közös 3-as összebújós alvási kísérlet, tente cumi, cica is alszik, anya is alszik, apa is alszik, átölelős nem felkelni engedős, éneklős, ringatós, most tartunk ott, hogy Bundi berakta a kiságyba, ahonnan cirka 35x jött már ki tejbetök vigyorral, az előbb már hallottam, hogy szigetelőszalagozza a kivett rácsok  helyét, de kb 2 percre akadályozta meg szabaduló művészünket és már hallom is a praclikat. A mai fejleményekből próbálom kivonni magam, így szólt az egyezség Bundival és nem hangosan röhögni, ahogy apa fegyelmez, ded nem alszik...

Azért azt el kell mondanom, hogy nagyon sajnálom, hogy abba kell hagynunk a szoptatást, 21 hónap csoda volt, látni ahogy fejlődik, ahogy csak rám támaszkodhat, ahogy édesen bealszik az anyatejen, tudom, hogy hamarosan mindezt újra átélhetem, kezdődik egy új egy másik egy ugyanennyire szoros szimbiózis, most mégis hiányérzetem támadt, olyan nagy lett ez a pici lány és megtette első lépéseit az elszakadás felé...nem lesz könnyű út...egyikünknek sem...most aludt el az első szintidőnk 2óra és 23 perc...

 Az ember lánya, ha anyává léptetik elő, s csemetéje első irkafirkái valamennyit is hajaznak akár egy fésűre is, hajlamos párás szemmel ara gondolni, hogy szülötte minimum  egy második Leonardo már most. A lila köd a szülőanya szeme körül, pedig ahogy telik az idő, egyre csak sűrűsödik és mint azt a bárgyú mondás tartja, mindegy mi lesz belőle, csak nálam többre vigye, ezt váltakozva hangoztatjuk, a csak tanuljon a lelkemmel. Pöttöm Pannánkat mi is figyeljük, ugyan a kiskrampusz mellet mi lakozik még benne, netán egy minieistein, vagy egy törpepetőfi. Aztán rá kellet jönnünk, hogy pillanatnyilag 1 művészeti ág köti le a csemete minden figyelmét, ami nem más, mint a tánc. Mihelyt bármilyen dallamnak felfedezhető momentumot hall, legyen az a robotgép vagy a kávédaráló akár, már is rázza a hátsóját és rugózik a láb. Mi meg értetlenül állunk apjával, ugyanis a táncos lépések, olyan magasak mindkettőnknek, mint szamárnak a lórács. Egy kezemen meg tudom számolni hányszor is roptunk együtt, mert a mi táncunk leginkább amolyan medvecirkuszhoz hasonló és biza 30 fölött az embernek már van némi önkritikája. Ez persze engem nem tántorított el attól, hogy dedet rózsaszín tütüben lássam a szegedi balett szólótáncosaként, mindaddig amíg ma le nem hullt a lepel és be nem vallottam magamnak, hogy a kicsi balerina anyja lábszerkezetét örökölte, amely lábujjilag beillik kínai legyezőnek és minimum két számmal szélesebb, mint hosszabb. Szó ne érje a ház elejét, nekem fölöttébb bejön ez a harapnivaló husis láb.. dehát a balett... Úgy látszik dednek már 20 hónaposan is van önkritikája, ugyanis táncformát váltott, az az igazság, hogy akárhogy is bejön neki eme táncforma, és nem kicsit jó pénzkereseti eszköz, a piac szerintem telítve van és nem hiszem, hogy apukája boldog lenne, ha továbbra is rúdtáncot gyakorolná, aminek mostanában hódol.

Hogy kicsit terelgessem a báránykát, tegnap sakáltanyát, ma néptáncot néztünk, a szélsőségek elvére hivatkozva, hááát nekem még mindig leginkább az electric boogiera hajaz a csemete, és ha így haladunk valóban ő lesz a parkett első gömbölyded ördöge. :)

 Na ez az ami szerintem oltári nagy hülyeség, az ember fogadkozik-fogadkozik, aztán meg a felét sem tartja be. Szerintem inkább mi azt a hagyományt követjük, hogy amit elején csinálsz, azt csinálod egész évben. Ennek örömére 9 után keltünk, végignéztem egy dvd filmet az elejétől a végéig, igen ez ilyen nagy szó nálam, mesét olvastunk, ettünk, igen lencsét is. Az össz. háztartási tevékenységem a mosogatás volt, szóval túl dolgos évnek remélem nem nézek elébe.  Átmentünk a szomszédba új évet köszönteni, ittam egy nyelet pezsgőt és aztán jött a vég. Zita cukrász és körberakott engem, a köztudottan édességimádót sütikkel. Elég legyen annyi, hogy tegnap délután óta még csak almát ettem és nem is nagyon igényel mást a szervezetem. Elég ködös nemszeretem idő van mifelénk, de azért csak sikerült a kiscsajt is kicsalnom kicsit, miután ma fél 10-kor ébredtünk, össznépileg. Szóval nem tudom meddig tudjuk alvásügyileg húzni a lóbőrt, de mostanában mindhárman nagyon egy húron pendülünk ezügyben. Szóval séta, eszközöket kell bevetnem, hogy ne babakocsizzon agy cipeltesse a hátsóját. Ha az apjával sétál akkor nagyon cseles, igaz NŐ, ugyanis addig hisztizik, viccelődik, amíg ölbe nem kerül, Bundi pedig duvadként csörtet vele haza. Szóval ma jót sétáltunk, miután be lett ígérve egy tejszelet, hiába no családtag ő is, szereti a hasát, most pedig elaludt. Csendes napjaink vannak, eseménytelenek, de azt hiszem nem is vágyom most másra, ha ez még jó sokáig így lesz, akkor azt hiszem elmondhatom, hogy elégedett vagyok.

 Az az igazság, hogy a tegnapi uh megejtése nem ment egyszerűen. Első körben ugyanis eltűnt az afp leletem, valakinek pont azt kellett vagy nem tudom, mert a sima vérvételes papírom megjött, de ez nem. Dokibácsival konzultáltunk, hogy megvan a kombinált teszt, ami tökéletes, 18 hetesen meg már semmi értelme újra levenni. Tegnap délelőtt kibattyogtam a tanácsadóba, ahol kollegina a bökővel várt, hogy akkor ő most máris leveszi ösmét, hagytam magam, így gondoltam hamarabb szabadulok. Szét is küldte a vénám rendesen, evvan. Gondoltam Garami kisasszonyt nem altatom el, majd a kocsiban, peersze, nagyiéknál kiraktuk a csajt, kakaó, nagyi melléfekszik, hátha....de nem oda Buda. A dokinál velem együtt összesen 4-en voltak, de nem jött a doki, szültek... Aztán nagy vicces kedvében megérkezett, be is véste a kiskönyvembe felülre, jó nagy kanyi betűkkel, hogy afp lelete rejtélyes körülmények között eltűnt. Közölte, hogy 21 hetesen már megnézi a méhszájat is, mert félidő túl leszünk, hát én még mindig csak lesek, hogy félidő, konkrétan azt ízlelgetem még a fáziskésésemben, hogy babát várok. Átvonultunk uh-ra, már vártam mi lesz, mert mindig van valami gixer, hát most is bejött, nyomta rám a zselét és elengedett a kupak, fél tubus cucc plattyant a köldökömön. Végignéztük a kicsinek mindenét, aki bőszen nyomta a boogiet és nyelte a magzatvizet. Minden a lehető legnagyobb rendben vele kop-kop, de valahogy érzem és tudom, hogy ez nem is lehet másként. Szonja szavaival élve 100%-á vált, hogy "nyunyuja" van, így most már mi 3 gráciaként foguk működni. Kaptunk 4d-t is, közölte a doki, hogy nem az a kép lesz, amit majd mutogatni fogunk, mert leginkább egy kis dinóra hasonlít csemeténk. Bundás rákontrázott, hogy szerinte inkább Alien, de nem gond, mert sci-fi rajongó az apja. Azért itt majdnem bokán rúgtam, a "felelősségteljes, komoly két gyerekes apát".  Megint 45 perc mozit kaptunk, csoda ez a mai technika na.....Dedünk közben szétszedte a házat,nem akart hazajönni,  a hazaúton sem aludt, így este fél 10-kor esett össze, én kb. 5 perccel utána.

A képek minőségéért elnézést, de nincs scanom, úgyhogy evvan, én látom, Ti meg képzeljétek oda. :)

Mára kis csendes óévbúcsút tervezünk, én leginkább pihenni szeretnék, igaz egy koccintásra elígérkeztünk a szomszédba, de azt hiszem ennyi. Nem tudom mi vár rám 2010-ben, de azt hiszem jobb is ez így. Azt már tudom, hogy egy csodás május vége mindenképpen és sok-sok boldog pillanat is nagylányunk jóvoltából. Nem volt könnyű ez az év, de Ti akik ezt olvassátok tudjátok. Kívánok Nektek Minden  Jót, szeretetet, szerelmet, családot, lengedező babakaka illatot, ki, mit szeretne. Nekem nincsenek nagy kívánságaim, az az egy ami dolgozik bennem, pedig maradjon meg csak nekem. Öleléssel Lili

 NO COMMENT!!!! NINCSENEK SZAVAK CSAK KÉPEK!!! :O)

•  bemutatom, hogy lehet ugyanolyan súllyal és magassággal, extrakülönbségű hasat növeszteni, ugyanannyi idő azaz 18 hét alatt
• megcáfolom a fekete ruci és slankítás témakör mendemondáit
• szintén két fotóval mutatom be a Szonja garzont és a Kyra villát hasilag
• igen, most is csak 1 gyereket várok az utolsó információim szerint
• szerintem ennyire nem nyúlhattak meg a szalagok, vagy esetemben gatyamadzagról van szó
• gondolom nem kell képleírás, igen-igen születési sorrendi fotók a lányaimról
• nem, nem gondolok bele mekkora bélésem lesz cirka 22 hét múlva, igen szeretek bálnácska lenni

 Hát banyek, a tegnap éjszakánk maga volt a horror. A nagy ünnepség utolsó nyomait igyekeztünk eltüntetni, némi töltött káposzta és beigli formájában, majd mindezt vacsira melegszendviccsel öblítettük le. Este nyugovóra tértünk, de Szonja már fájtatta a pocakját, fél 3 -kor is nyüszögve kelt, kis simivel visszaaludt. Ellenben én, leizzadva keltem, olyan folyamatos szívdobogással és légszomjjal, hogy tisztára halálfélelmem volt, soha nem éreztem még ilyet. Amikor még Bundi is lecseszett, hogy miért állok a nyitott ablaknál megfázik a gyerek jól el is bőgtem magam. Komolyan úgy emlékeztem, hogy mondtam neki, hogy nagyon szarul vagyok, de szerinte nem. Kompletten produkáltam az összes szívinfarktusos tünetet, ettől méginkább pánikoltam. Placebo jelleggel bekaptam egy MagneB6-t és az infarctusommal együtt reggel nyolcig aludtam. Ma épp adtam elő barátnőmnek, éjjeli agonizálásom, amikor ő közölte, hogy tuti kicsináltam az epém, bakker ez nekem eszembe sem jutott, bár délelőtt az kigugliztam, hogy terheseknél magnéziumhiány okozhat ilyeneket. Szóval tegnap éjjel utókarácsony sokk volt nálam és Szoninál. Aztán ezt ma megspékelte a védőnő azzal, hogy egyrészt az afp eredményem nem jött meg, pedig szerdán mennem kell eredménnyel együtt uh-ra, másrészt meg a vérképem vasfelszívódási zavart mutat, ergó kapok majd egyszercsak ha lesz doki szép kis tablettát rá...nesze neked betegségtudat....

 Szóval kitoporogtam magam 24.-én, de csak felébredt a kisasszony, és körülbelül ez a monológ hangzott tőle 5 percig: fa fa fa fa fa fafafafafafa fa fa fafafafafa, teljes extázis, az ajándékok már nem is érdekelték, azóta minden egyes kérdésre, miszerint megkérdezik, na mit hozott a Jézuska? A válasz, naná: FA. Érdekes módon nem nyúl a díszekhez, törpszli ujjaival éppen csak megérinti és ámulattal nézi. Elmentünk templomba, az Istentiszteletre és a betlehemezésre, egy idő után jobbnak láttam angolosan távozni, ugyanis az igehirdetés alatt, szemünk fénye kiviharzott és a zsoltárokat tánckísérettel követte le. Kb. ahogy Pákó dobja hátra a seggét és rugózik,minél jobban nézték, annál jobban csinálta, az utánozhatatlan süsüvigyorral spékelve a dolgot, amikor már a tiszteletes is fuldokolva röhögött a szószéken, likvidáltam a megtévedt báránykát. Megfogadtam, hogy ez a karácsony nem a sütkérezésről, eszem-iszomról, csiliviliről fog szólni és olyan jóóó, hogy ez így is lett. Szerencsére anyukámnak nem voltak ilyen fogadalmai, így pénteken sikerült hülyére enni magam, terhesgatya nagy-nagy előnye, hogy enged, Szonja meg komplett bohócot csinált mindenkiből, legfőképp a bátyámból, aki képes volt fél napon át egy bevásárlókosárban hintáztatni unokahúgát, miután az hajlandó volt neki puszit adni szakállundoritisze ellenére. Hazafelé még bementünk a kórházba, Sanci barátunk még mindig az intenzíven tüdőgyulladással, hát nem mondom, hogy a legjobb formában találtuk, de iciripicirit javult. Tegnap megérkezett keriapu és kerianyu, keriapu ajándéka, Süsü, aki a cicával rögtön egy szintté lépet elő, így a komplett alvókészlet bővült, Szonja, macis párna, cica és Süsü négyesre. Keriapu szerint inkább nem meséli el mennyit hajtott Süsü után, de megérte. Aztán prücsök, szó szerint pezsgőfürdőzött, magárarántott egy pohár pezsgőt, így abszolválnunk kellett egy hajmosást, csak annyit ezen nálunk kétemberes feladat és nem azért, mert nagy a gyerek feje.  Azt mondják ünnepekkor meglódul a gyerekek fejlődése, és tényleg, ma délelőtt mondtam elsőszülöttömnek, hogy gyere megyünk sétálni, mire közölte, hogy Én nem megy és bevonult a szobájába. Ezzel egy problémám van, oké, hogy szabad akart, de a Zannya vagyok, mondanom sem kell, ő nyert, mert bár elindultunk, de cipeltette a seggét. Elvagyunk na.. és ez a lényeg.

Zanzaképek, nem túl jó minőségben sajna:

 Édes Szonja, Drága Kyra!

Igazi csoda az idei karácsony, szívszorongató, várakozással teli. Nézem ahogy alszol nagy lányom és alig várom, hogy felébredj. Hiszen a legszebb ajándék nekem az idei karácsonyban, ahogy szemed tengerkékje tükröződik a díszeken, ahogy csacsogva játszol majd az ajándékokkal, ahogy együtt olvassuk a könyveket, ahogy a havas úton megyünk a templomba ma, ahogy nagyiéknál holnap Te leszel a legnagyobb ajándék. Olyan ajándék, aminek nem kopik meg a fénye soha. Minden nap hálát adok az égieknek, hogy utad hozzánk vezetett elhozva nekünk a fényt, az életet. Gyöngyöző kacagásod, ölelésed segít át a legnehezebb napokon is. Köszönöm, hogy vagy, hogy szeretsz, hogy szerethetünk.

Kicsi Kyrám, 2 évvel ezelőtt átéltem már egy hasonló pocakos karácsonyt a nővérkéddel, akkor azt gondoltam, lehet, hogy soha nem lesz több ilyen. Aztán a születésnapomon bekopogtattál és a pünkösdi rózsákkal már itt leszel teljesen közöttünk. Nagyon várunk, nagyon szeretünk és köszönjük Neked, hogy minket választottál családodnak. Igazi karácsonyi meglepetés vagy nekünk, mint a fán a csillagszóró, útmutató égi jel, megkettőzése szülői szeretetünknek.

Drága lányaim, sok szeretettel ölellek benneteket: Anya

Kedves olvasóm,az alábbi történettel kívánok Neked és Családodnak Áldott Ünnepet, Békét, Hitet. 

A bögrék

Elmosogattam tegnap este, nyolcra.
Rakosgattam a bögréket fel a polcra.
Köztük van kettő fületlen, de elölről szépek.
Elölről olyanok, mint a többi: épek.
Csak a hibás részt hátra kell tenni,
NEM kell azt a hibát úgy szemügyre venni.
Eszembe jutnak most felebarátok,

Kiket képletesen fületlennek látok.
Úgy teszem fel őket életem polcára,

Hogy ne lássak mindig arra a hibára.

Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra,
Mert ha egyszer én térek nyugovóra,
Úgy tesz el engem az igazságos Isten,
Ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn.

A mennyei polcra, nagykegyelmű szemmel,
Hátrafelé az én letörött fülemmel.

 -16 fokos, Süsüvigyort arcra-, popsit szánkóra fagyasztó klíma

Vízállás helyett,hóállásjelentés

Akadálymentesítés, avagy Szonja a jómunkásembör

Megérdemelt esti kandallós fapados welness

24 órás késésben vagyok, ma már gatyarohasztó mínusz 6 fokban napozunk. A szánkót csak úgy élvezi a tésasszony ha futok vele, nem ám andalgósan, viszont már nem hagyom el róla, mivel apjuk csinált rá karfát. Sikerült pofára is esni a hóban, amolyan kelfeljancsi módjára, ezért szerintem pszichomókusos sokk érte, szeme, szája, feje tele, megdermedt és levegőt sem vett, én se a röhögéstől, mivel én hátulról láttam, Bundi előlről, ugrott is a teraszról papucsban a hóba. Valaki kérdezte tőle milyen az ilyen hideg, példával illusztrálva, boltba menet, csak a szemed van ki a sál alól, mert ugye látni kell, el kezd könnyezni, de nem folyik az arcodra, mert már a szempilládon megfagy, ami egy az egyben le is törik. Mi azonban survivorok vagyunk és mazohisták, mert imádjuk ezt a klímát, kiskisasszony nemkülönben, a hó ellenben ízre nem jött be neki, minden más funkcióban igen. Pápussz!

 Hónapok óta kívánom, az egész testét tetőtől talpig. Szagolgatni, érezni az ízét, elmerülni a selymességében. Érzem és tudom, hogy vele megütném a főnyereményt. Az enyém kell, hogy legyen, igen önző vagyok, de nem lehet másé, csakis az enyém. Éjjelente megjelent álmaimban, csorgó nyállal, izzadtan ébredtem. Megkaptam Őt, azóta a drogommá vált. Vele fekszem és vele kelek, elmerülök barna bőrében, végignyalogatom és harapdálom minden porcikáját. Kisajátítottam, babusgatom, dédelgetem olykor pedig vadul rávetem magam és behabzsolom. Kéjesen élvezem, amikor egymáséi leszünk, az ég is egymásnak teremtett minket. Nem, ez már nem futó kaland, ez egy hosszú kapcsolat, soha el nem múló lángolással. Tudom, hogy mi ketten most már örökkön-örökké. Képes vagyok titkolni is, hogy már megint és ismét vele voltam, csak hogy vele lehessek, lemondok az ebédről is akár ha kell. Csak az értheti eme endorfinrobbanást, aki átélte már ezt a gyönyört...kell nekem és kész....megkaptam Őt és az Enyém...élvezem minden tiltott percét...

FOREVER LOTTÓ CSOKI :o)

 Szerencsések vagyunk az idén kettős karácsony jut nekünk. Így esett meg, hogy az elmúlt 3 napban nagyon kedves vendégeink voltak, Gidus barátnőm és kedves párja Fecó személyében, a cím persze Szonjától ered, hiszen így nevezte el barátainkat. Nem is barátok ők már, sokkal inkább családtagok, ahogy mi is nekik, azt hiszem. Igazi előkarácsony volt ez annak minden szeretetével és bájával. Nem voltak eget rengető nagy beszélgetések, olyan volt ez a harmónia, amikor már nem kellenek ahhoz szavak, hogy jól érezzük magunkat együtt. Legyen szó nagy kajálásokról, nagy sétákról a hóban, vagy Szonja reggeli pizsamás bevonulásáról az ágyukba. Szeretjük őket, azért amilyenek, azért amiért ők is szeretnek minket. Rövidke 3 nap volt, mégis élményekkel teli.Szonja még ma reggel is dörömbölt a hálószoba ajtaján, hogy Pepppee, Giggggiii. Nehezen értette meg, hogy már nincsenek itt.Az ajándékhegyekért azért egy virtuális seggberúgás illeti őket, de meg kell valljam, a kis fehér pihepuha cica Szonjánál telitalálat volt. Azóta azzal kel és azzal fekszik, szó szerint is, eteti, itatja, becézi! Cicmicinek, azt hiszem ez egy hosszú barátság kezdete lesz. El kell mondjam a legjobbkor jöttetek, amikor már tele volt a hócipőm, amikor már az ember ideges, feszült, túlpörgött. Mint mindig most is nyugalmat hoztatok...köszönjük ezt a meghitt előkarácsonyt nektek...öleléssel Liliék. :)

Szonja "tentézni" indul

 Jó emberek vagytok! Komolyan és ez nem csak abból látszik, amit ide írtok, kommenteltek, esetleg zugolvastok. Sok-sok mailt kapok, sok-sok levelet a drótpostára. Aztán pár napja sokat jár hozzánk a postás, sokszor úgy csenget be, hogy a fél város küldeménye ma is Garami Szonjáé. Jönnek a cicák, fehérek, tarkák, hazaiak és külföldiek. Furcsa, idegenek vagytok, mégis ismeritek az életem. Nehéz időket élek, dúlnak a harcok belül, könny és boldogság. Duplán jól esnek ilyenkor a kedves sorok, a biztató szavak. Sokszor könny szökött a szemembe, amikor olvasgattam Szonjának a leveleket. Nem gondoltam anno amikor először pötyögtem ide a sorokat, hogy ennyi ismeretlen barát vesz körül, azt sem gondoltam, hogy valaki is olvasni fogja soraimat. Azt pláne nem, hogy valakit ezen blog alapján ismerek meg személyesen és zárom örökre a szívembe. Köszönjük az eddigi ajándékokat és az ezutániakat is, hihetetlen boldog a kicsi lány, ezt meg is mutatom Nektek. Köszönjük: Verának, Timikének, Eszternek, Röminek, Alexandrának, Bruninak, Lacinak, Mariannak, Zsuzsának, Máténak, Barninak, Ádámnak, Évának, Edinának, Magnólinak, Manónak, Adrinak, Andornak, Áronnak, Erzsikének, Attilának, Heninek, Zitának és Istvánnak. Ígérem kiemelte helyet kap majd a macskafarm!:)

Ezek a lapok és ezek a kattintások azt jelentik részesei vagytok az életünknek, ahogy mi is a Tieteknek. Tudom, hogy velünk örültök és velünk sírtok, ahogy én is teszem az általam látogatott blogokon. Nincs erre szó, tudom, hogy értitek...:)

Ölelünk mindnyájatokat kedves ide látogatók, Szonja és pocaklakó kishuga, valamint Lili és Bundi.

 Egy nő aki betölti a húszat, hamvas, mint egy barack, élettel és életcéllal teli, párkeresésben, tanulásban, szerelemben, boldogságban. Egy 20 hónapos "nő" is hasonló,  élettel teli, hamvas, mint a barack, rajong, a férfiért, aki apa szerepben tündököl. Tanulja az életet, érvényesíti az akaratát. Prücsök ma 20 hónapos és a hóforduló tiszteletére reggel nagy pelyhekben hulló hóesésre ébredtünk. Bár ezernyi teendőt terveztem mára, de ezt egyrészt keresztbe húzták, másrészt meg ne hagyhattuk ki az első szánkózást. Kicsit morci voltam, mert Szonja szánkója még szétszedve, Bundi nem számított a hóra, végül is pont decemberben hó, na ne. Így nem volt karfa a kölcsönszánkón, ded úgy ült, mint aki egyszerre nyelt karót és tojt be. Annyira röhögtem, hogy összesen 2 képet csináltam róla. A kettes szám hagyott ám még ma emléket, ugyanis 2x sikerült elhagynom dedet a szánkóról, nagyobb huppanásnál. Hát igen, vannak ilyenek, pedig nagyon figyeltem, de szerintem ez még éppen a belefér kategória. Szonja egyre rámenősebbé válik egyébként, ugyanis tegnap villámlátogatáson voltak nálunk Leviék és addig húzta-nyúzta rég nem látott barátját játszani, hogy szerintem a fiatalúr egy életre kiábrándult a nőkből. Ez a rámenősség egyébként egyre inkább jellemző rá, így esik meg, hogy a munkahelyemen odaül bárki ölébe és békésen elfogyasztja  a reggelijét, szórja a puszikat, a sziákat és csőket, énekel, rákapott a mesenézésre, megy a teszvesz város, macskafunkodás megvan és az a csibészes mosoly is ott bujkál mindig a  szája szögletében. Hihetetlen csoda ő és testvére az életemben, mindig megjelenik a kép a fejemben, hogy hamarosan két kicsi lány rajong körül és játszubk kicsi a rakást, furakszik hajnalban közénk szuszogni, 4 apró kéz öleli át a nyakunk, nyálas puszikat adva és ölelve. Csoda ez....Tegnap olvasgattam egy fórumot, karácsony közeledtével egymást licitálták  túl ki-mit vesz, százezres tételekben... nekünk a tizede sem jut idén...csak a gyerek kap némi meglepetést...még sem érzem kevesebbnek az ünnepet, hiszen nekünk a szívünkben lesz karácsony...a templomban...a fahéj illatában...a baráti beszélgetésben...a nagyszülőknél...örülök, hogy Szonja még nem érti a pénz jelentőségét, őszintén örül mindennek...mint ahogy ma reggel viháncoltunk az ablakban pizsamában a szálló hópelyheket nézve és boldogan suttogta: Anya enyik hó!!! :)

 Ma az ippen 16 hetes hasitasim végképp lelepleződött. Nagykabátban, mint Ákombákom falun, délben, futva, rákérdezek, hogy csak nem MEGINT terhes vagy, höhö mintha a 18. csömöte érkezne. Mondom de, asszonygya hanyadik hónap 7.? Mondom nem igazán 4. Jött a sok hű meg ha, meg biztosan nagy baba lesz ésatöbbi.

Úgyhogy hazajöttem, felmásztam Szonja ágyára és készítettem fotót és ledöbbentem, mert tényleg brutál és tényleg tolatok és tényleg már a kismamanacit hordom, Szonjával ezidőtájt még vígan hordtam a nadrágjaim, ok lehet, hogy még most is jó lenne, csak annál már kényelmesebb vagyok. Egyébként másodszületendő leánykánk igen mozgalmas és aktív életet él, legfőképp esténként, amikor nyugovóra térnénk. Nagyokat dobbant, csobban, mint egy ficánkoló halacska, nemrég érzett csodaszép emlékek ezek és annyira jó újraélni.

Elsőszülöttünk közben éntudatát fejleszti, már ki is fejezi, hogy én, enyém.Ma nagyot nevettem, apjuk éppen tisztába tette, mert ugyan lelkesen bilizünk, de apával jobb belebrunyálni a pelusba. Szóval a következő monológ Bundástól származik, megpróbálom szóról-szóra visszaadni: Jesszus Mária, Szent József és valamennyi Szentek, ez mi gyerekem? Egy németjuhász nem csinál ekkorát hat évesen. Bakker a hátad közepe is szaros. Szonja, ez nem is Te vagy, ekkorát egy mamut csinálhat csak. Dicsak csaje, ezzel eltüzelünk egy hétig. Ááááááá nagyon büdös...Liliiii gyere már vegyileg letámadott a jány...Nagyobb zacskót kell venni a pelenkáknak, szikét törlést, gázálarcot. ect.ect. :)

 Jelen helyzetben úgy látom a legjobbnak, hogy most írok apukám betegségéről utoljára, aztán, hogy mennyiben fog ez a helyzet a későbbiekben változni még nem tudom. "Kedves" testvérem nem tudott tegnap annyi időt szakítani, hogy elkísérjen aput és engem az orvoshoz. Így hát ketten mentünk, Bundi szállítmányozott, Szonja békésen aludt a kocsiban. Rengetegen vártak a dokira, de pontban egykor szólított, ahogy meg volt beszélve. Igazi Ross doktor komolyan, kinézetre, emberségre. Elmondta, hogy a tüdőkórházban elfogadta a bizottság a kemoterápiás lehetőséget, de apunak kell dönteni. Aztán kérdeztem pár dolgot, az orvos levágta a lapot és kiküldte aput. Kértem, hogy beszéljünk akkor őszintén. Megmutatta a felvételt, nagyon rossz helyen van a tumor, azonnal a mellkasfalnak indult, a bal tüdőszájadékba is szétszóródott mirigyes carcinoma. Az ilyen betegségben szenvedők túlélési esélye kevesebb, mint 1 év. Azt már sírva kérdeztem meg, hogy kemoval mennyi időt kap, 2 hónapot. Itt vette észre Ross doki, hogy terhes vagyok, és nagyon megijedt, elmondta, hogy sajnálja és láthatóan rosszul érezte magát. Közöltem vele, hogy én ebben az esetben nem látom értelmét a kemoterápiának, hiszen sokkal több idő töltene a kórházban, mint két hónap, veszélyes mellékhatásokkal. Annyit mondott, hogy orvosként nem mondhat mást, mint a kezelést, de ő is így döntene a helyemben. Egyenlőre szerencsére nincsenek fájdalmai, de sajnos amint eléri a csontos alapot a tumor, lesznek, megbeszéltük a fájdalomcsillapítást, két ápolónő segítségével összeszedtem magam és kimentem apuhoz. Nem mondtam meg neki, még nem , de meg fogom, ünnepek után. Hazaérve félrevonulva kibőgtem magam, anyu észrevette, annyit mondtam neki, hogy nagy a baj. Igen, kövezzetek vagy vessetek meg, de tudván, hogy mindig hallgatnak rám a szüleim, lebeszéltem aput a kemoterápiáról, a mellékhatásokra hivatkozva, sőt ebben partner volt Bundi is. Nem tudom mennyi időnk van még együtt, de tudom, hogy azt az apám sem szeretné kezelésekkel, hajhullással, hányással, nagyrészt kórházban tölteni, minden remény nélkül. Tudom, hogy gyengeségem ellenére nekem kell erősnek lennem, mint mindig. A bátyám teljesen kibukott, sír, mint egy szaros gyerek. Nem nézek előre, nem akarom tudni mi vár ránk, nem fogok kibukni sem, a gyerekeim miatt és Bundi miatt, aki nagyon félt. Mihelyt elmondom apunak és anyunak mindezt keresek majd alternatív módszereket, leginkább olyat, amitől valamennyit hízik, nagyon le van fogyva, 64kg, 190 cm-hez, jelenleg őt is ez zavarja a legjobban. Nagyon remélem, hogy itt akar maradni köztünk, hogy várja a kisunokát, szeretné látni nőni a nagyobbat. Ha azt az oldalt nézzük, hogy sok szerettem egyik pillanatról a másikra halt meg, itt mi még kaptunk időt, időt a búcsúra, időt lerendezni, idő a békére, időt az együttlétre. A két lányom pedig általam fog emlékezni rá, ezt biztosan megígérhetem...

 Az a helyzet, hogy a kisasszonynak az utóbbi időben igencsak megeredt a nyelve. Gyakorlatilag minden szót elraktároz és a legváratlanabb pillanatokban dobja be a közösbe. Ha nem raktároz, akkor pedig azonnal ismétel. A szavak  95%-át ismeri, persze ennél jóval kevesebbet használ. Az S-t és az F-t nem tudja mondani, vagyis inkább nem akarja, így esik meg, hogy Süsü, nálunk Tütü, a fa, pedig pa. Kedvenc állatait felsorolja és meg is mutatja, hogy csinálnak, hát a tigrisüvöltésén fetrengeni lehet. Az adjad szót már sikeresen lecseréltük a kéjem-re, viszont a kakaóban még mindig nem mondja a szó végi ó-t, így elég vicces, amikor fel-le rohangászik, hogy kaka-kaka, amikor pedig visszük a bilit, toporog, hogy nem kaka, hanem kaka. :) Ügyesen szótagol fogalmam nincs ez biztos valami törpökkel született adottság, csak győzze az ember kitalálni, hogy egy szótag kimondása ugyan melyik szót jelentheti nála. Szerencsére elég gyorsak a megfejtéseink aktivityben, mert élénken gesztikulál hozzá. Lényeg a lényeg, egy perc csönd nincs nálunk, folyamatosan megy a duma, kire ütött ez a gyerek?

Nagyon figyeltem arra, hogy csúnya szavak ne hangozzanak el előtte, folyamatosan figyelmeztettem az apját, hogy nagyon figyelni, mert ez a gyerek szivacs, mindent raktároz. Erre tegnap este, nézzük a tv-t, én szemüvegben, aminek egyik szárát már sikeresen leapplikálta a kisasszony, fordult egyet-kettőt a csaj majd rámvetődött. Két tenyérrel a szemüveg két lencséjére belenyomva úgy az szemgödrömbe, hogy rögtön csillagokat láttam. Na ki is szaladt azonnal az általam használt szitokszó a Basszus. Ded vigyorog és közli baccus...én mérgelődöm, Bundás nem kicsit röhög, hogy mégse ő lesz ebben a hunyó.

Viszont megtaláltam ilyen esetekre a tökéletes megoldást, íme :)

 Ma hajnalban Szonja sírva ébredt, magunk közé véve is csak nehezen nyugodott meg. Fél nyolckor a legszebb álmából kellett felébresztenünk, hiszen úgy döntöttünk, hogy megkapja az oltás. A tanácsadóban egy tünemény kisfiúval rögtön összehaverkodott, csak a kis szomszéd Anna nem volt hajlandó velük játszani, az apja ölébe kucorodott. A kisfiútól, aki egyébként a Benedek névre hallgatott megtudtam, hogy Szonja Királylány, hallod Eliana?:) Módszeresen királylánynak is szólította, nagyon aranyosak voltak. A kis királylány pedig nagyon ügyes, meg sem nyekkent, az oltás alatt. Nem mondom, hogy most nyugodt vagyok, de sokkal nyugodtabb, mintha nem kapta volna meg. Cirka 10 percenként ellenőrzöm a homlokát, hogy nem lázas-e? Bundi oltása a hűtőben, este leszúrom:), holnap pedig én kapom meg. Szerintem ezügyben nincs jó vagy rossz döntés, döntés van, annak minden következményével.

Már 2 hete nem volt meg az eredményem a gyöngyösi genetikai laborban, lehet titokban olvassák a blogom és így intenek be, a leszólásom miatt. Ma felhívtam a dokim, közölte, hogy leküldték neki az eredményt, na itt az ok miért nincs a laborban és minden rendben a kicsi lánnyal a pocakban!:) Bundással ma épp azt beszélgettük, hogy mi van ha  gáz van, azért nincs eredmény ect.

Apa ma volt a dokinál...remegett a kezem, amikor hívtam...elmondta neki, daganat...nem műthető....jön a terápia...Szerettem volna beszélni a dokival, de már nem volt bent, pénteken megbeszélésre visszahívta. Csütörtökön hívom, szeretnék átbeszélni vele mindent. Apának valahogy kicsúszott a számon, hogy apa akkor ezt csináljuk végig, túl kell élni...a vonal másik végén. "túl kell élni"... Elhatároztam, hogy előre nézek, a sors állított már sok-sok nehéz helyzet elé, tudjátok.. nem adom fel...

Kedves Gyula!

Köszönöm soraid, sok erőt, kitartást kívánok Neked, mielőbbi felépülést! Lenne pár kérdésem ebben a keserű témában, a terápia hatásáról, menetéről, esetleges kiegészítő terápiáról, ha időd engedi, kérlek keress meg a lillencs@citromail.hu mailcímen. Fáradozásodat előre is köszönöm!!!

Karácsonyi ablakdekoráció egy antitalentumtól, kiegészítve az integető Szonja- és Bundikelékkel:)

 Hát az a helyzet, hogy kicsit túlpörögtünk mikulásügyileg, akárhogy is nézzük, látván a hús-vért, illetve a csokicsapatot. Pénteken intézeti Mikulás volt, hát majdnem lekéstük, jó kis maratont futottam babakocsistól, Szonjástól, ugyanis Bundi közölte, hogy muszáj-e bohócot csinálni a gyerekből ruhaügyileg. Igen az volt. Megérkezett a Miku, két kb. 2 m-es krampusszal, hát az még nekem is sok(k) volt. Szoni csak tolatott hozzám, a csokimikiért azért odaszaladt, szigorúan rá nem nézve a Mikulásra, képet csinálni róluk esély nulla, talán a tv-s srácoknál lesz 1-2 használható felvétel. Szombat délelőtt a szüleim jöttek Mikulásozni, embernagyságú csokikkal, amit a kiskisasszony kb. 5 perc alatt gyalázott porrá. Délután megérkezett a mi és kerianyu télapója, élő formában, hajjaj, bizony eltört a mécses, 5m-ről azért hajlandó volt puszit dobni és integetni. Szerintem dednek egyébként szakállfóbiája van, kép itt sem készült, hiába ölelgettem én Télapót, Szonja közelebbi kontaktusba nem lépett vele, elfutott az ajándékért és slussz. Ma délután hosszabb sétára indultunk, megnéztük a kivilágított belvárost, (höhö, belváros, aki járt már erre ez vicc) meglátogattunk egy kedves idős nénit, a néni zenetanár volt, a lánya meseszép karácsonyi dalokat játszott a zongorán Szonjának, el volt varázsolva a kicsi lány. Hazafelé robogtunk, mert megérkezett keriapu Mikulása. Őszintén mondom nekem kicsit már sok volt ez a Mikulásosdi, az sem javít a dolgon, hogy édességéhségemet gonosz módon Szonjánál csokivámolom le, khmmm... Szóval a nagyszakállú pirosruhás egyenlőre nem haver Szonjának, evvan. Bundás is debütált, mint Miku, mondjuk hozzámvágta a zsákot, amikor közöltem, hogy azért hívták őt, mert gazdaságos, nem kell kitömni a hasát:)

Szonja "kissé" megszeppenve szemben a pirosruhással

Itt pedig az egy évvel ezelőtti Mikilány :)

 

 Tegnap....alig alszom napok óta, felébredek és nem tudok visszaaludni...vagy ökörségeke álmodom. ezerszer kinéztem az ablakon várva őket. 11 körül jöttek, aztán mondtam, hogy apunak beszéltem az orvosával, szerintem mindent leolvasott az arcomról, csak annyit kérdezett/mondott "baj van". Nem tudtam rá mondani semmit. Tudattalan kerültem a szót, daganat, rák. Ha kicsit is közelebb lennék egymáshoz, összeborulhattunk volna sírni, fura, nem emlékszem mikor ölelt meg utoljára az apám. Talán mindent elmond az, 18 éves koromig magáztam őket. nem is kellett elmondanom, tudja érzi, kívülről erősnek tűnik, de fogalmam nincs mi zajlik benne. Beszéltünk a kemóról, milyen és hasonlók, arról is, hogy abba kellene hagyni a cigit, 50! éve szívja. Kedden megy az orvoshoz. A tumor milyenségéről én semmit nem tudok, annyit igen, hogy kisalmányi, jobb felső lebeny és valószínűleg nincs áttét. Évente rendszeresen jár tüdőszűrésre. Bővebben majd a jövő héten tudunk meg mindent. Furcsa módon tárgyilagosan beszéltünk mindenről. Az én anyám csak annyit mondott, hogy "amit ránk mérnek el kell viselni". Szerintem fel sem fogja. Apunak a bátyámmal sokkal bensőségesebb a viszonya, talán ezért is viselkedik nehezen a tesóm, nagyon remél és nagyon hisz, én sokkal racionálisabb vagyok, az a mindenki előtt erős oszlop, aztán egyedül meg atomjaimra hullok szét. Nem a haláltó, az elvesztéstől rettegek, hanem a fájdalomtól, a kíntól. Többször láttam már betegen, és megbénított a tudat, hogy esetleg nem tudok segíteni. Többször ültem már haldoklók mellett, segíteni őket, a lelki béke megtalálásában, a búcsúban. Nem tudom mi lesz, hogyan tovább és ez a bizonytalanság megőrjít, biztatom közben meg tudom, hogy a legagresszívebb daganatok egyike, amelyik a tüdőt támadja. Ideges és feszült vagyok, és bármennyire nem szeretném ez mindenkire lecsapódik, minden körülöttem élőre és ilyenkor úgy utálom magam...Aztán eszembe jut az, hogy kiegyenlítődjön a mérleg... Szonjával való várandósságom idején anyukám volt beteg, most meg apa...kedves sors, üzenem Neked, nem tervezünk több gyereket, de szeretném ha a két kicsi lány, sokáig kergetőzhetne a nagyszüleivel, nos áll az alku?

 Beszéltem apa orvosával...megjött a szövettan...pozitív...tüdődaganat...holnap el kell mondanom neki...minél előbb kezelni kell...

"A Jóisten mielőtt elküld egy nehézséget hozzád, mindkét kezével méregeti, mindenható szemével megvizsgálja: vajon nem nehezebb-e, mint amit Te elbírsz. Aztán kegyelmével megillatosítja, áldást ad hozzá és barátokat. Így érkezik a terhed, ezért nem kell attól tartanod, hogy nem bírod el!"

 Hát evvan, kidobott az ágy, mondjuk Bundi szerint, azért mert már 22h-kor javában hortyogok. Szerintem meg azért, mert annyi, de annyi gondolat kavarog a fejemben, amitől nem tudok aludni. Úgyhogy most jól iderakom Nektek mind, nehogy már csak nekem legyen karikás a szemem. :)

Védőoltás. Köszönöm mindenkinek a kedves hozzászólást, ezektől függetlenül szerdán mentem a szüleim védőoltásáért és kértem egyet magamnak is. Jövő szerdán lesz itt, azért ez vicc szerintem, nem tudom hányszor gondolom meg magam addig. Még mindig nem tudom Szonja megkapja-e, az apja már struccpolitikát folytat, ergo oltás témáról nem hajlandó beszélni velem. Ha valaki ilyen picit oltatott kérem ossza meg velem. Ma beszélek apukám orvosával, holnap jönnek és meg kell tárgyalnom vele, hogy beadhatom-e neki az oltást, valamint a szövettan eredményét...Tegnap a bátyám is közölte, hogy egy anyajegy a homlokán megváltozott, valamint magas a cukra, vérnyomása...abba már nem gondolok bele mi jöhet még.

Délután 4-kor kaptam egy telefont, kolléganőm hazament és ott találta az 56 éves férjét felvágott erekkel, létszámleépítés miatt kirakták a munkahelyről. Hihetetlen, hogy mennek életek tönkre körülöttem, hogy sok-sok ember azért nem élhet, úgy ahogy szeretne, mert nincs rá pénz. Én is megkaptam, hogy mire vállalunk még egy gyereket. Aztán felnyitotta egy kedves barátom a szemem, hogy valószínűleg éppen azért jött ez a kis élet most hozzánk, hogy erőt és lendületet adjon, Szonjával együtt, nélkülük nem bírtuk volna, most meg kellő öniróniával tudjuk kezeli a helyzetet. Éssss Bundi megkapta a gyedet igaz még csak papíron, én pedig az első fizetésem.

Drámai élt elvenném egy kicsi humorral. Kalandos esténk volt, a napokban, Bundi gyerekszobát szellőztetve felejt, este 10-kor félálomban valami patkányszerű kocog a nappaliban, velőtrázó sikolyt kiadok, Bundás infarctusközeli állapotban, ded megébred és rögtön átlátva a helyzetet Cica felkiáltással elkezdi kergetni a célszemélyt. Állat futkos mindennek, ijedtében a közel méteresre nyitott ajtón sem talál ki. Ded még fél órát keresi, ágy alatt itt-ott. Hajnal 4 eszeveszett robaj a főzőfülkében, leszakadt a fali asztal. Az az asztal amit aznap csinált Bundi, 4 év ígérgetés után, az az asztal mit kérdeztem, hogy nem fog leszakadni, nem kellene odacsavarozni jobban? Az az asztal, amire állította Bundi fizikai törvények elmagyarázása után, hogy ráül a 120kg-jával és azon fog vacsorázni. Az az asztal, amin a leszakadáskor egy db sótartó volt, persze a kedvenc szemetesem összetörte. Nem, nem sértettem férfiúi hiúságát, az "én megmondtam" mondattal, pedig de, én megmondtam. :)

Csak, hogy röhögjetek megérkezett a neten rendelt karácsonyi ajándék dednek, takarítószett, ühüm a porszívó teljes 10cm, a felmosó, seprű és társai lemérhetetlenek, jelzésértékűen a lapát olyan evőkanálméret, igen, én vagyok a hülye, vállalom. Mentségem nem volt méretezés, eladó szerint legyek boldog a liliput ajándékkal. nem vagyok..grrrr....

Tegnap becsengetett a postássrác és közölte, hogy a fél város küldeménye a miénk, szóval ezúton köszönöm Ádámnak és Barninak, a sok-sok cicás mindenséget, a cicás naptárt ki kellett menekítenem ded mancsaiból, mert majdnem darabokra szeretgette.

Apropó szeretgetés, tegnap este, együtt hentergetünk deddel, egyszercsak odakucorodik a hasamhoz, hallgatózik, vigyorog. Majd közli, hogy teeees (tesó) és egy cuppanós puszit ad a pocakomra. Hááát elbőgtem magam, hihetetlen milyen kincs birtokában vannak, soha nem kértem  még tőle a pocakomra puszit...valamit tudhatnak ezek a csajok...

Na alvás van, 3ó24p, pálpusztai:)

Mozartszonja csíkosban komponál :)

 Ááááá két napja fővök a levemben, komolyan mondom egészségügyben dolgozva, ki merem jelenteni, hogy ezek hülyék :D. Panaszáradt jön, szóval akinek van ebből éppen elég az ugorgyon. Tegnap 8-ra tanácsadásra kellett mennem, már ettől a szótól is megy felfelé a vérnyomásom, bónuszkét tegnap 5-től fent volt virágszálam, jön a 4 utcsó foga egyszerre, szóval üde és kipihent még gondolatban sem voltam. Kislattyogtam, sehon-senki, kivéve a betegek, mert má' miéne egy légtérbe. Nem az én védőnőm volt, hanem egy frissen visszajött, egygyermekes, első gyermekét szülőágyon elvesztő, szóval extraparás, extraalapos. Mondom vérnyomást mértem otthon 130/70, hóóó az sok, szedek rá valamit??? Sok, mié??? Na ez sok, na mi volt kevés, naná a súlyom, újabb 2 kg leszaladt. Cöcöcö nem jó ez így...uh rendben, pisi rendben...asszongya nem érzek még magzatmozgást? Mondom, de áá az nem lehet, vagy lehet , de sokkal nagyobb terhes vagyok akkor, ami a hasamon is látszik. Namármost, Kisgombócot néha igenis érzem, mert szerintem a 2. gyereknél már hamarabb észrevesszük a jeleket. A doktornőt nem vártam meg, 17.-én afp ect, asszonygya és menjek be utána terhesgondozásra, meg január első hetén. Vazzeg ezeket teljesítménybe fizetik???Legyen alapos, de panaszmentes vagyok, vérnyomást, vizelete, mérleget itthon is meg tudom nézni.

Ma telefon Gyöngyösre, kérem a kartonozót, eredmény ott nincs, hívjam a labort, ott nem is lehet, hívjam a genetikai labort, de csak délben, de úgysem mondják meg, hát nem is, mert jövő héten lesz eredmény. Jham és ezt figyeld, a kombinált tesztet Gyöngyösön  12 hetes afp-nek hívják...becarás.

Tovább is van, mondjam még?? Apunak és anyunak megjött a védőoltása, érte kell menni, de beadhatom-e apunak a tüdőmizériában, mert szombaton jönnek fel Mikuzni, jó kis ajándék, úgyhogy az ő orvosát is körözöm.

Ma bemegyek az intézetbe, közli a főnővér, hogy a héten adassam be az oltást. Nem, ám, hogy féltünk gondold át, nem -e kellene. Mondom nem...asszongya, bunkó felelőtlen szaranya vagyok meg fogok dögleni. Mondom kösz, de mivel senki nem vállalja fel, ha mondjuk emiatt lesz beteg gyerekem, inkább nem, legalábbis most ezen az állásponton vagyok, összevesztünk, jött a halott kismamával, Szonjával, mindennel. Kiakasztott, szóval pszichésen fáj a fejem, kapar a torkom, zúg a fülem. Eléggé aggaszt ez az egész kérdés ilyen beszólások nélkül is...Így, hogy leírtam már távozott is a gőz:)

Minidackorszak, egy lépést nem megyek tovább vágod muter???

 Hát ma jót nevettem kicsi lányon, aki éppen alszik ám, tadadadada. Történt ugyanis, hogy mivel itt északon is kisütött a nap, gyalogszerrel vágtunk neki a napi sétánknak. Ded ma sem volt túl lelkes, de megyünk cicát nézni felkiáltással robogott is velem. A cica nálunk az idol, a főfőattrakció, legyen bár képen, rajzon, ruhán , élőben. Namármost én nem tudom  a mi kis utcácskánk mikor macskásodott így el, de 3 lépés után tuti találkoztuk eggyel, akit 5 percen át lehetett csodálni. Galád anyaként a végén már húztam a dedet, hogy végre lehuppanhassak kicsit. Mivel minden nem ismert és dednek ufo-ként azonosuló tárgy nálunk cica, így a következő esett meg velünk. Bementünk az intézetbe, ded lelkesen magyarázott a nővérpulton, majd egyszer csak megjelent egy üzletkötő pacák, nem kicsit volt malacképű és az amolyan  könnyebb átugorni, mint megkerülni kategória, 56 fogas mosollyal. Ded úgy megijedt, hogy hüppögni kezdett, pacák előkapott a zsebéből 1 db köszönöm csokit és odaadta dednek. Ded ama csokifun, mint anyja, így lekenyereződött, és mivel ilyen csokit még nem evett, legyűrt és szólt a fickónak, hogy "kérsz cica" fickó néz, ded toppant és újraközli "kérsz cicacoki", aztán ürge izzadtan kotorászik a zsebében, de nincs több cicacsoki, ded hüppögve elvonul. Én úgy röhögtem, hogy azt hittem bepisilek. Mondjuk azért azt nem volt szép a kisasszonytól, hogy engem büntetett, ugyanis félútról velem cipeltette a hátsóját, megspékelve ezt egy teli ételhordóval.

A mai kis szösszenet alapján jutott eszembe egy kérés felétek. Ha jártatokban-keltetekben találkoztok cicás képeslappal, lepjétek meg a kedvemért vele a kicsilányt. Előre is köszönöm Nektek, a címünk Garaminé Huba Ilona/Garami Szonja 3630 Putnok, Szkala Bertalan út 54.

Igen sokáig gondolkoztam, hogy kiírjam-e egy nyitott blogra a címünket, de én itt mindenkitől csak jót kaptam eddig, úgyhogy nem félek a levélbombától. :)

 Valami általános vírus terjeng a blogoló anyukák két év körüli gyermekei körében, amit röviden JSAD-nek neveznék, azaz "juszt sem alszom délben" című nótát fújjuk. Azért így egy hét kialvatlanság után rájöttem a titokra, de azt majd később. Szóval majd 20 hónaposom úgy döntött, hogy már kelőképpen nagylány ahhoz, hogy déli alvásait napról-napra bojkottálja. Ez számomra leginkább akkor esik úgy, mint egy teniszpályán hanyattesni, amikor éppen én is hajnalban ébredek és altatás álnév alatt el-el bóbiskolnék. A létező összes repertoárt bevetettük, látodalszikapaanyamaci, kakaó, cici, mese, dalolászás, töksötét, halk zene, csend, nappali, kiságy, ilyenolyanpárna, csukdbeszemed, a kiskésit mé' nem alszol má' büdös kölök-ig. Idegeim cincálva, álmosan, 4 körül megspékelve egy már álmos gyerekkel, aki ha elalszik, este tuti 11-kor még lambadázni fog. Volt, hogy alvás nélkül, ment este 10-kor az apa gyeje lovacskázzunk. Tényleg többször kifordultam önnön magamból, olykor már én is együtt röhögtem deddel, milyen jól átveri felmenőit. Aztán arra jutottunk, hogy lehetséges az mindennek az oka, hogy kevesebbet vagyunk levegőn és ezzel egyenes arányban nem fárad el kellőképpen ded. Ma délelőtt, 2fok, szitáló köd, kb. úgy hiányzott nekem a séta, mint mókusnak az erdőtűz, közöltem deddel, hogy séta, közben próbáltam nagyon lelkes arcot vágni. Hááát ő közölte, hogy nem, dedede, felöltöztettem cirka 30 perc alatt, semmisevót jó, első blikkre seggreült a sárban, majd babakocsival toligáltatta a sáros hátsóját 1.5 órán át. Mindenki nézett rám, hogy milyen szívtelen ez, ilyenkor még a kutyát sem dobják ki  a melegből, nemhogy a gyerekét. Jelentem nyertem!!! 1 óra óta úgy alszik a leányzó, mint akit hókoncsaptak, az hiszem ez rendszer lesz nálunk, ha fúúú, ha esik. Azért abba még nem nagyon gondolok bele, hogy fogom ezt kivitelezni két csibével.

Anya ezt nem teheted Velem, manipulatív arc, szenvedő bociszemekkel:)

 Emlékszem, amikor anno általános iskolában a fenti címmel kellett fogalmazást írnunk, mindig nagy bajban voltam. Alig ismerem az apukámat, még ma is. Gyakorlatilag úgy nőttem fel, hogy ő mindig dolgozott. Egyszerű, tiszta szívű munkásember, aki mindent megtett azért, hogy ne szenvedjünk hiányt semmiben. 40'-ben született gazdag kulákcsaládban, de az idő viharos volt, apja a fronton, anyukája a szörnyű kórban halt meg, ő éppen csak tipegett. Anyai nagybátyja fogadta örökbe, főként a pénzéért, okos-eszes fiú volt, mégsem tanulhatott, dolgoznia kellett. Az egész történetre akkor derült fény, amikor elvette anyukámat, két születési anyakönyvi kivonata volt, és az "öreg" elmondta a titkot. Tudom, hogy akkor valami megtört benne, szeretni is nehezen tanult meg, bízni másokban méginkább. Soha nem volt a szó valódi értelmében családfő, hiszen anyukám kezei mozgatják ma is a szálakat. Örök gyerek, szerető apa, amikor a szemébe nézek, még ma is mindig megfigyelem a pupilláját, az egyik olyan, mint egy lecseppenni készülő könnycsepp, különlegessé teszi. Nagyon és sokat vártak az első unokára és nagyon várja másodikat is. Olyan szép lehetne minden, mint egy tündérmesében, emlékszem, Szonját a születése után hónapokig nem merte megfogni, aztán amikor először fölvette, milyen büszke volt...Most teljes bizonytalanságban élünk, az idő pereg, gyilkos kór, tüdődaganat, rutin tüdőszűrésen derült ki... a két kezelőorvos tanácstalan, látják, de 2 hónapja nem sikerült semmivel igazolni...minden negatív...újabb és újabb vizsgálatok...újabb és újabb hetek az eredményre várva. Közben biztatják, hogy ha az is, idejében, nincs áttét. Erre az idejébenre hivatkozom én is, hogy kezelni kellene már, nem kutakodni, az idő rohan.

Rendkívüli tartással és nyugalommal viseli, tudom, hogy ez nem csak a látszat, ő ilyen. Én meg imádkozom a fentiekhez, hogy nem érhet így véget, most élhetne, unokázhatna, úgy készülök a 70. szülinapjára...annyira szeretném, hogy a gyerekeim, ne csak a fényképekről és a meséimből emlékezzenek rá...összeszorul a szívem, amikor Szonjától hallom, hogy papa...nem mehet el, még nem, még dolga van itt...velünk...kergetőznie kell az unokákkal és olyan sután fogni a legkisebbet is, mint a képen Szonit....

  Áááá öregszem, nem bírom a koránkelést, de tényleg. Tegnap 3/4 5-kor keltem, 5-kor már a zuhany alatt vacogtam az álmosságtól. 3/4 hatkor indultunk, hááát Jence barátom is inkább egy frissen fodrászolt ufóra hasonlított. Bakker az az idő, töksötét, igen feltűnt, mert világosban szoktam ébredni, 5 m látótávolságú köd, szakadó esővel és szerpentinekkel spékelve. Hipp-hopp vuk már cirka 40.km-nél megjelent, de én győztem, reggel nem ettem tást, így nem volt, mint kiadni. Ez jó taktikának bizonyult, így délig amíg haza nem értünk nem ettem, de csak vuk nem jött, az összes vukközeli tünetegyüttes igen. Azt hittem, én kemény borsodiként, már minden láttam, de nem... Megnéztem a neten a gyöngyösi kórházat és konstatáltam, hogy szép. Na ezt kerestem eredetiben is, hááát a katasztrófa szó inkább jellemzi, mint a szép és ekkor még csak kívülről láttam. De a belseje.....áááá nincsenek rá szavak, 50-es évek, keményen, olyan félhomály, mint anno a Gödörben...minden 2. neon hiányzott, minden 5. pislákolt. Tömény fapadok, ülőketörött székek, bilizöld olajfestékes fal, félig lepattogva, emberek mély depresszióban ülnek, wc van,de víz benne nincs, csak a május elsejei plakátok és Lenin képek nincsenek már a falon. De a csúúúcs futottunk pár kört és megtaláltuk a labort...aztfigyeld...az ajtón lóg egy tekercs narancssárga tapadós árazópisztolyba való biléta, beszámozva. Lestem a technikát, feladat lehúzod a minicímkét, ráragasztod a laborpapírodra és ami kiverte a biztosítékot nálam, összehajtogatod és bedobod az ajtón lévő szabályos levélbedobó nyílásba. Itt már hangosan röhögtünk az összes beteg nagy felháborodására. Hibaszázalék nagy, elfelejtenek sorszámot ragasztani, közel a sebészet elvén valakinek a keze épp a levélszekrényben nyakig kívülről, miközben, páciens jön ki az ajtón belülről. Komolyan kerestem a kandi kamerát. Esély személyzettel beszélni nulla, kiszedi a leveleket, kijön beszólít 6-8 embert beviharzik. Hát bekerültem a Szentélybe én is a kiválasztott. Láttam belülről is a levelesládát, bent is kinti viszonyok, bár feldobott hangulatért üvegmatricák a csempéken. Asszongya a nő, két ajtóhoz lehet menni 2 sorban, emberek besorakoznak egyik ajtóhoz persze két sorban. Én meg átmegyek a másikhoz, ahova senki nem ment, leveszik a vérem, a használt tűket diszperzites dobozba dobálja, azon már meg sem lepődök, hogy a kémcsövek ruhaszárító kosárba kerülnek. Ellenpélda, itt megcsinálják azt a vizsgálatot, amit Borsodban sehol, 1 hét múlva eredmény, a rendszerbe hiba nem esik, vonalkódos névvel ellátott matrica a kémcsöveken. Erre mondják azt, hogy fontosabb a belbecs, mint a külcsín??? Mindenesetre kora reggel, hót álmosan jól szórakoztunk.

Hazaérve 300km ótókázás után kicsit belőtt kismamához hasonlítottam, mondom sebaj (Tóbiás) alszok a jánygyeremekkel. Ühüm, jánygyerek kihagyta a déli alvást, mer kapott kedves barátaimtól egy pakkot és ez úgy kitöltötte életét, hogy nem ért rá aludni. Ezúton is köszönöm a kedvességüket! Ennek örömére este 7-kor ágyban, kakaótól kiütve 3 perc alatt elaludt, Kisgombóc 3 szaltóval megkereste helyét a pocakomban, aztán csend, 8-kor már én is aludtam. Hajnal 3, ded megébred, kijön hozzánk, apja bevonul a gyerekszobába, mert nem férünk el, ded utánavonul, mondom gyere vissza le fogsz esni, elalszunk fél négy baing, ded leesett. Szegénykém úúgy megijedt, mi nemkülönben. 5-ig úgy kereste alváshoz a helyét mellettem, mint Sid a jégkorszakban. ennek örömére most ébredt. Én is nemrég, kialudtuk magunkat és mivel hosszú idő óta most végre süt a nap, elmegyünk egy nagy sétára.

Anya látod, így kell bekötni a babákat a babakocsiba.

Figyelsz? Koncentrálj Te is, mondom így....

Kész, indulhatunk...:)

 Én hasi kötőszövetileg, Szonja meg csak úgy, jelzem tuti az apjától látja....:) Egész jól ellenénk ha egy kicsit jobb lenne az idő, ugyanis kimentünk sétálni, de elkapott az eső és gyorsan haza kellett galoppozni. Holnap hajnalban megyek gyöngyösre a vérvételre, hááát mondhatnám azt, hogy semmi, de semmi kedvem hozzá.Ugyanis a terhesség során ezt kb úgy mondom, mintha a 14. -et várnám, egy dolog tudja belső berendezésemet kiforgatni, az pedig az autókázás, főleg a jó kis hegyes-dimbes-dombos-szakadékos vidék, ami ugye meseszép, de sűrűn erdőszéli vukokkal tarkítva már nem annyira. Ezen még az sem segít, hogy rutinróka sofőr barátom visz, apjuk csak őt tartja eme feladatra képesnek, mert azt megbeszéltük, hogy Szonját nem kellene reggel 6-kor  autókáztatni, amikor általában épp a másik oldalára fordul édesdeden. Azért, az több, mint siralmas, hogy 1 kémcső vérért, több mint 100 km-t kell utazni, mert pl. a miskolci megyei kórházban sem csinálják, na mindegy magyar egészségügy.

Dius, megvan a kicsi lány neve, már elég régen, és ígérem meg is osztom majd Veletek, kicsit később!!;o)

Na nem nyavalygok itt, hétfő van, ezt érzem a zsigereimben....

Alma együttest nézve

13+0, nem 33+0, ha hiszitek ha nem :)

 Igen nézem, igen szeretem, igen érdekel, sőt el is gondolkodtat, na nem a Buci. esztétikai élmény is, igen a rosszfiúk, mindenki szereti őket szerintem...:).

Most is azt hallgatom és peregnek a könnyeim. Azt hiszem, amikor tegnap este a kedves kis teremőr elkezdte énekelni én bírtam a legkevésbé, már a 2. sornál sírtam. Óhatatlanul is Kaszás Attila jutott eszembe, mint sokaknak szerintem. Ő már elhajózott....Aztán amikor Rúzsa Magdival énekelte.....igen én ilyen tehetségkutatóműsornéző vagyok....Az ember továbbgondolja, mennyire változtat meg a siker, a talmi csillogás. Az aki tegnap este még zokogott az éneke közben, zavartan pislogott, hogy továbbjutott megváltoztatja-e majd mindez, lesz-e hite, ereje embernek maradni, művésznek, egyszerűnek, ami nem feltétlenül szürke. Szerepjátszók vagyunk, szerepeket veszünk fel, játszunk el, közben elfelejtjük önmagunkat, pont azt az embert, akiért talán szeretnek minket. Álarcok ezek, amikről azt hisszük megvédenek, de mi ellen is védekezünk? Emberek vagyunk, sokszor hibázunk, tévedünk, ezért vagyunk szerethetőek...addig szeressünk....éljünk....vegyük le álarcainkat, neveljük tiszta életre gyerekeinket amíg lehet, mert  tudnunk kell el jön mindannyiunk életében az a pillanat:  "hogy a csend, hogy a fény, hogy a tűz már nem vigyáz e cseppnyi földre el kell mennünk mindörökre"...

Itt megnézhetitek Ti is, szigorúan zsepivel...